Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 15. szám · / · Szabó Lőrinc: Dunántúli idillek

Szabó Lőrinc: Dunántúli idillek
VI.

Szokatlanúl nyugalmas most a reggel,
az úton csak vigyázva járhatunk, mert
a hajnali eső arany csigákat
vert le a fákról. Tisztább vonalakban
sorakoznak szemünk elé a dombok
és - azt hiszem - mikor visszalehelli
a langyos föld a hajnal puha könnyét:
oly eleven szinek lobognak, oly szent
dallal úsznak lelkünkön át a tárgyak,
hogy e fényre-ébredt csodálatosság
előtt az ember kínja szertefoszlik
s nem is magunkat, nem idegeinket
érezzük zsongani: oly mély gyönyörré
sűrűsödik az élet, hogy ilyenkor
hajam az erdő ruganyos hajával
összefolyik, karom ölelve nő a
kék láthatárba, mellem eke vérzi,
hangom a szél harangja s az örök Nap
kacag elragadtatott szemeimben.