Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 12. szám · / · Kuncz Aladár: Renan

Kuncz Aladár: Renan [+]
2.

Renan gondolatvilágának kialakulása a XIX. század második felének első évtizedébe esik. A francia szellemi élet fejlődésének ezt a korszakát különösen erős idegen hatás jellemzi. A hegeli viszonylagosság-tan és a darwini fejlődés-elmélet az egész akkori nemzedék életfelfogását és tudományos érdeklődését jelentékenyen megváltoztatja. A francia szellemtől mi sem volt idegenebb, mint e két tudományos alaptétel.

A francia elme könnyen vonatkoztat el, könnyen összegez s ebből kifolyólag könnyen állít és tagad. Megnyilatkozási formájában főként szónoki vagy művészi. A logikában és dialektikában egészen otthonos, de a tárgyilagos, tudományos módszerek kezelésétől idegenkedik.

A hegelianizmusnak pedig a nagy jelentősége éppen abban van, hogy a tudományos vizsgálatokba a viszonylagosság gondolatát beleviszi. Szerinte az igazság nem feltétlen, hanem viszonyokhoz, helyzetekhez és korokhoz kötött. A tudósnak megértőnek kell lennie, az elavult igazság mögé fel kell építenie a kort, amelyben ennek az igazságnak létjogosultsága volt. Az eszmék világát a különböző emberi és társadalmi viszonyokkal össze kell kötnie s egyiket a másikból kell megmagyaráznia.

Szeretet, hit, vallás, szemünkben bármennyire is egy fogalomnak, egy érzésnek látszanak, mind csupán pillanatnyi fölületei az örökké új és új kivetődésekben megnyilvánuló eszmének. Marad a fogalom, a név, de változik, fejlődik az érzés és ezt a fejlődést a különböző korviszonyok épp úgy határozzák meg, mint a tovahömpölygő víz színét a különböző összetételű talajok, amelyeken keresztül folyik. Csupán az emberi ész okoskodásaival nem lehet az élőnek még közelébe sem jutni. Finomabb eszköz a bárd - írja valahol Renan - a kérész felboncolására, mint az emberi ész az életjelenségek fölfogására.

Érdekes, hogy Hegelnek filozófiai módszere a németeken kívül legnagyobb hatással a franciákra volt. Taine egyik kisebb értekezésében Hegel bölcseletét nagy, fából készült gótikus templomhoz hasonlítja és szerinte a modern tudománynak egyéb teendője sem volt, mint hogy ezt a faépületet kőbe faragja.

Hegelnek kissé zavaros Phenomenológiájában és egyéb műveiben, így különösen nagyszerű vallásbölcseleti történetében, bár kidolgozatlanul, s talán kissé összehányva, de benne vannak már valóban a mai tudománynak összes legfontosabb alapelvei. A darwinizmus sem más, mint a hegeli gondolatnak a természettudományokba való átvitele.

Hegelnek legnagyobb hatása a franciák közül Tainere és Renanra volt. Taine a német filozófus eszméjét esztétikai, irodalmi és történeti, Renan pedig vallástörténeti jelenségek vizsgálatában használta fel. De rajtuk kívül a modern francia tudomány majd mindegyik képviselője tanult tőle. Gobineaunak faj-elmélete, Brunetičrenek fejlődés-elmélete és legújabban Bergsonnak egész filozófiája a hegeli gondolatokkal szoros kapcsolatban áll.

A sok tekintetben zárt és minden más gondolatformával szemben idegen francia szellemnek magán jelentős erőszakot kellett tennie, hogy ezt a tipikusan német eszmét befogadhassa és termékenyen felhasználhassa. A francia tudományos világban e két egymással merev ellentétben álló eszmevilág ölelkezése szükségképpen nemzetközi légkört eredményezett, amely egészen az 1870-71-i német-francia háborúig tartott. Hegelre azonban jellemző, hogy a vezető elmék, különösen Brunetičre, a francia vereséget követő nemzeti visszahatás idejében épp úgy merítettek belőle, mint megelőzőleg a tudományos nemzetköziség előkészítői. Hegel ugyanis bölcseleti építményét annyira sokoldalúan és tárgyilagosan építette fel, hogy alatta minden meggyőződés és minden pártszempont egyformán megférhetett.

Francia követői ebben róla példát nem vettek. Taine irodalomtörténeti módszerének igazságáról annyira meg van győződve, hogy inkább a vizsgált jelenségeken változtat, semmint módszerét ejtené el. Gobineau fajteóriáját körömszakadtáig védi és Brunetičre az átmeneteket a műfajok fejlődésében akkor is megtalálja, mikor a valóságban azok egyáltalában nincsenek meg. A francia dialektika elfogultságra való hajlamát még a germán tárgyilagossággal való összeforradásában sem veszíti el.

Renan működésében a hegeli eszme a biblia kritikájából indul ki. Amint a bibliát olyannak tekintjük, amely a vallásos és szellemi élet fejlődésének hosszú periódusát zárja magába, annak egysége széthull s végtelen távlatok felé nyílik meg az út, melynek torkolatánál idáig a kijelentéses, s nem történeti biblia mindent elzárva állt.

A pozitív teológia terén az úttörő nem Renan volt. Straussszal az élén a kereszténység evolúcióján egy egész német iskola dolgozott már. Renan nyomukba lépett, de nagy arányokban kidolgozott műveivel, képzeletének teremtő erejével messze fölülmúlta őket. A németek a téglát hordták össze, a hatalmas épületet azonban Renan építette. Straussék a szó szoros értelmében úttörők voltak, akik a fáradságos munkába minden termelőképességüket beleölték. Renan a tőlük megnyitott úton oly magaslatokra hágott, honnan egy egészen új világ csodálatos látomásai tárultak elébe.

A renani mű tehát hegeli magból nőtt, a német teológiai iskola öntözte, de a nagyszerű növény erőteljes lendületének, terebélyes lombozatának és pompázó virágainak magyarázatát Renan egyéniségében kell keresnünk.

 

[+] Bevezető tanulmány a "Jézus élete" fordításához, mely a "Mesterművek" sorzatban fog megjelenni.