Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 11. szám · / · Bán Ferencz: Madárfogat
Bán Ferencz: Madárfogat
II. JELENET
(Anya, Mária)
(Ajtónyitás hangzik és utána csörömpölés a konyha felől)
Anya: Mári te vagy?
Mári: (az ajtón át) Megjöttem tekintetes asszony!
Anya: (rendezget az asztalon, jóval később.) Jössz-e már te cilámpás?!
Mári: (még mindig kívülről) Ebben a minutumban csak kötőt veszek mert nagyon elgyűrődött a cipelésben. (Mári az ablakos ajtón át belép. Magas pirosarcú és nevetőképű leány. A karján piaci kosár. Amint belép magasra rúg a féllábával és úgy igazítja el a friss köténye alját)
Anya: (nevet) Ne te, ne! Kancacsikó.
Mári: (nevet, asztalra teszi a csukott fedelű kosarat. A födelek illedelmesen hunyódnak a kosárra, nincs benne sok, Mári a kosárra támaszkodik) Bizony napszámba álldogál az ember abban a halléban. Utána akar a tánc olyan jól esik egy kis mozgás! No, micsoda egy megveszett világ ez a miénk. Elmúlt a háború oszt a nyomorúsága mind itt maradt. Annyira van csak ide a hallé, hogy az ember kétszer hasra vágódik oszt odaér, de olyan töméntelen sokan várnak a sorukra, hogy hét falut megjárhattam volna amíg hazajutottam.
Anya: (sóhajtva) Maholnap azt sem tudom, hogy miből fizessem a béred ebben a rettentő drágaságban. Már igazán csak nektek áll a világ.
Mári: (vállát vonja) Hun kerék, hun talp... most nekünk a kerék.
Anya: (enyhe feddéssel) De csak tánc, meg selyemkendő, látom selyemharisnya van a lábadon!
Mári: (nevet és megemeli a szoknyáját) Azt! Ez a legolcsóbb és mégis száz korona. Valamikor borjas tehenet vett az apám ennyi pénzen.
Anya: Legalább félretennél valamit!
Mári: Aj, dehogy tekintetes asszony. Addig tart az életem, amíg a huszadik évem, no még legtovább, amíg a huszonegyedik! Aztán gyün valaki, aki beköti a fejem és azontúl besötétedett. Mosni, főzni, mindent csak magam két kezével, meg a gyerek, egyik a másik után, annyi, hogy levegőt sem szippanthatok tőlük... Aj egyszerre úgy elfogy az életem, mint a gyertya, akit magára hagytak!
Anya: (rábólint, elszomorodik és maga elé néz. Hosszú csönd) Kaptál húst?
Mári: A fene ott ette vón meg, már megin drágább!
Anya: (ijedten) Megint? (a kosárból kiemeli a húst, szörnyülködve). Ezt hoztad negyven koronáért?!
Mári: Még csak, hogy kaptam! Annyian kérték, mintha ingyen adnák! (szemrehányással) Megmondtam a tekintetes asszonynak... mer' mind bolond, aki húst vesz a mai világban!
Anya: Beszélj csak... bolond lyukból bolond szél! Mit vennél hús helyébe? Krumpli nincs, főzelék nincs! Jaj (félrenéz a levegőbe)
Mári: Mit csináljunk?
Anya: (föleszmél) Pörkölt? Az tegnap volt. Kisülve?!
Mári: (gondolkozik) Az nem szapora. Meg sok zsír kell alá!
Anya: Csináld párolva!
Mári: Dinsztelve? És hozzá? Krumplit?
Anya: (legyint) Krumplit! (éles csengetés)
Mári: (öklével a csengőt fenyegeti) Tudom isten nem lennél ilyen hegyes a kis bornyú nyakán, ahun egész nap szólnál!
Anya: (nevet) Eredj már!
Mári: Hászen tudom. A kisasszonyék! Bakos úrtól búcsúzkodtak a kapu előtt, amikor feljöttem.
Anya: Búcsúzkodtak?
Mári: (nyitva hagyja az ajtót és hallani, amint az előszobában mondja) Hozta isten kisasszonykák! (Anya utána megy, de az ajtóban háttal a színnek megáll.)