Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 9. szám · / · Figyelő

Szilágyi Géza: A közvélemény lélektana

(Dr. Artur Szirtes: Zur Psychologie der öffentlichen Meinung. 1921. Wien und Leipzig. Verlag von Moritz Perles.)

A leggorombább német író, Johannes Scherr, durva egyszerűséggel ilyformán definiálta a közvéleményt: Öffentliche Meinung = öffentliche Dirne. Minthogy pedig ez a kifakadás nagyon is kevés volt egyetlen szidalommal soha be nem érő felháborodásának, az "úgynevezett" szócska is szinte széjjelpattant a beléje préselt megvetés túlságától - még a következő becsmérlő jelzőket zsúfolta egymás mellé: "gyógyíthatatlanul hazug, elvetemülten megbízhatatlan, agyalágyultan beszámíthatatlan, égbeüvöltően ostoba, gyermekgyilkosul igazságtalan."

Szirtes Artúr, ez a súlyos társadalom-lélektani kérdések elszánt elemzése közben éleselméjűvé csiszolódott, nemes gondolkodó sokkal jobb véleménnyel van a közvéleményről. A fiatal optimista szerint másfajta követelmény is lehetséges, mint a Scherr-gyalázta aljasság, még pedig igazi, helyes, bölcs közvélemény, amely a gondolkodó és cselekvő egyénben, az egyes emberben érik meg. Az egyént mindinkább gyarapodó ismeretei egyre alkalmasabbá teszik a véleményalkotó elmélkedésre, kialakult véleményét pedig mindennapi munkájának, szórakozásainak, társadalmi viselkedésének, magánéletének ezerfajta változataiban juttatja hangos, félhangos vagy csöndes kifejezésre. Minthogy a modern népállam közvéleménye az egyénekben képződik és a társadalmi fejlődés során a társadalomnak egyre több tagja válik annak az ítélkezésnek kialakítójává és kifejezőjévé, amelynek közvélemény a neve, minthogy tehát az egész kérdés ezeken az egyéneken fordul meg, a társadalom mindenfajta nevelőinek mindent el kell követniük, hogy a múltra és a jelenre vonatozó szaktudásnak az egyénekben való szakadatlan növelésével és az egyéni jellemnek az emberszeretet irányába való fejlesztésével mennél szilárdabb és mennél szélesebb alapot biztosítsanak a társadalmi igazságosságot kicsendítő "helyes" közvéleménynek. Az egyén tudományos és jellembeli képzése segítheti létre és kapathatja erőre az olyan egységes közvéleményt, amely a közösség egyöntetű, a jogalkotást irányító, a jogalkalmazást ellenőrző akaratát képviseli. (Képzőeszközök lehetnek, de csak mai alacsonyrendűségükön már jóval fölülemelkedve, az iskola, a sajtó, a különféle érdekképviseletek, ideértve a gazdasági képviseleteket és a politikai pártokat.)

A közvéleménynek ezt az ideális fokát elérhetőnek véli Szirtes, ezért optimista. Ámde jól tudja - és ezért marad optimizmusa mellett realista -, hogy a mai közvélemény ott is, ahol sokkal harmonikusabb és magasabb rendű, mint minálunk, még mindig nagyon messze esik attól a képtől, amelyet a társadalmi igazságosságért rajongó, de rajongását előkelő halksággal tolmácsoló könyvében mint egy távoli boldog jövendő délibábját villantja elénk, oly jövendőjét, amikor az igazságra tudományosan nevelt embereknek az igazság elvén tudományosan megszervezett társadalmait az igazság kormányozza. Egyéni ítéletekből kell összetevődnie a közvéleménynek. Csakhogy a legtöbb egyén vagy képtelen az ítélkezésre, vagy, ami az eredmény szempontjából egyre megy, ítélkezését nem tudja oly módon kifejezni és érvényesíteni, hogy az akár csak valamelyest számot is tegyen a közvélemény kialakulásában. A mai társadalmakon belül, erre Szirtes is az elfogulatlan szociológus éleslátásával rámutat, az egységes közvélemény helyén hatalmi és gazdasági körök szerint különböző, töredékes osztály-közvélemények viaskodnak egymással olyképpen, hogy a több hatalmat és nagyobb gazdasági erőt képviselő körök közvéleménye vagy egészen elnémítja, vagy legalább is túlharsogja, a legjobbik esetben csöndessé tompítja a kevesebb hatalommal és kisebb gazdasági erővel rendelkező többi körök közvéleményét.

Hogy ebből a még mindig káoszos, barbár állapotból valamikor valóban eljuthatunk-e a társadalomerkölcsi fejlettségnek arra a mai szemnek még szédítően magas kulturális ormára, amelyen a szociális igazságtevést megtestesítő "helyes"-en egységes közvélemény trónol, oly kérdés, amire igennel válaszolni: tudományos meggyőződés és etikai hit dolga. Szirtes, bár szinte a szárazságig józan társadalom- és egyénelemző is tud lenni, egyúttal ettől a meggyőződéstől és hittől lángol. Így esik aztán, hogy könyvét olvasva nem csupán logikai okfejtéseket követünk, hanem egy a haladásért izguló szív szapora dobogását is hallgatjuk.