Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 6. szám · / · Figyelő · / · Babits Mihály: Megjegyzések Földessy Ady-könyvére

Babits Mihály: Megjegyzések Földessy Ady-könyvére
14.

S ezzel itt vagyunk, a szótagszám kérdésénél. Földessy első könyvében kimutatást közölt Ady "szótagszám szerint formált" verseiről, amire én azt írtam, hogy "külön táblázatot lehetne összeállítani, legalább oly hosszút mint a Földessyé, az eltérésekről." Földessy egy elképesztő statisztikával felel: összeállítja Ady ezer versét szótagszám szerinti táblázatokba, pontos jegyzéket készít az eltérésekről (amikor valamely sor szótagszáma véletlenül több vagy kevesebb mint a többi strófa megfelelő soraié) - s e horribilis és haszontalan táblázatok mintegy 30 oldalt lepnek be könyvéből!

Micsoda felesleges és pedáns papírpazarlás!

Először is: ellenem nem bizonyít semmit, inkább azt bizonyítja, hogy csakugyan lehetett volna a szótagszám-eltérésekből (185 ilyen eltérés van) összeállítani egy éppoly imponáló listát, mint a Földessy első könyvében közölt lista volt. Azt, hogy az eltérés több lesz mint Adynak összes rendes, egyező szótagszámú strófákból alkotott versei: én sosem állítottam. Nem is állíthattam. Hisz ez nem lehetne igaz egyetlen költőről sem, aki strófákban ír, akár orthodox, akár újító legyen, ellenkeznék a strófaszerkezet természetével. Ha akárkiből, Aranyból, Petőfiből állítanánk össze ilyen táblázatot: az arány mindenütt nagyon erősen az egyező szótagszámú strófák javára ütne ki - nem azért mintha ezek a költők szótagszám szerint verseltek volna: s ahol a ritmus megegyezik, ott a szótagszám is körülbelül vagy többnyire megegyezik. Van olyan költő - mint Berzsenyi - akinél talán alig van eltérés, pedig tagadhatatlanul görög formákban írt. Azt hiszem Reviczkynél is kevesebb eltérést találna Földessy mint Adynál. 886 esetből 185 eltérés nem is olyan kevés, s Földessy táblázatából inkább az tűnik ki, hogy Ady nem ragaszkodott pedánsan a szótagszámhoz, mint az ellenkező.

Nem, ez a táblázat teljesen felesleges volt. Azt úgyis tudtuk, hogy Ady mint minden költő aki strófákban írt, többnyire egyező szótagszámú sorokból álló strófákat csinált s ennél többet ez a tábla sem bizonyít. Hogy Ady verselése különösebben vagy főleg a szótagszámon alapulna: azt Ady kijelentései és javításai sem bizonyítják. Minden költőt bánt (nem a szótagszám, hanem a ritmus miatt), ha a nyomdában egy szótag kiesik verséből, minden költő kijavítaná az ilyen hibát, ebben Ady egyáltalán nem kivétel. Semmi ok sem volt tehát ilyen elrettentő táblázattal bizonyítani egy tényt, amit úgyis tudunk, s egy elméletet, ami e tényből nem következik.

Az elmélet maga - úgy is ahogy Horváth János, de úgy is ahogy Földessy formulázza - nem egyéb ingyen teóriánál, amilyen mindig lehetséges és mindig felesleges. Felesleges feltenni, hogy Ady a régi magyar vers nyomán egy egészen új versformát alkotott volna, amely a szótagszámon alapul (ez különben is inkább franciás lenne mint magyaros.) Az egyetlen tökéletes nóvum Ady verselésében csak az marad, hogy ő mer először ereszkedő és emelkedő (trochaikus és jambikus) ütemű sorokat alkalmazni egyazon strófában.