Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 6. szám · / · Figyelő · / · Babits Mihály: Megjegyzések Földessy Ady-könyvére

Babits Mihály: Megjegyzések Földessy Ady-könyvére
3.

De még kevésbé: filozófus. Még a misztikus költő sem filozófus, mert költő, mert nem fogalmakkal egységesít, hanem fantáziával inkább szétszórja a sugarakat, a színeket, túl még a láthatón is mint prizma a spektrumot, vöröstől ibolyáig és azontúl. Bizonyos, hogy a filozófiában is hasznos a fantázia, de csak mint mankója és szárnya az értelemnek, mely a saját céljai érdekében használja fel. A filozófusnak mindig a fantázia fölött kell maradnia. Kant pl. nem "egy vakmerő elképzeléssel állapítja meg a tér és idő csak -emberi voltát", ezzel "felülemelkedve a merő értelmen" - hanem éppen értelmi okok alapján mond ellen egész fantáziánknak, állítva, hogy pl. a tér nem lehet objektív - ami fantáziánk számára képtelen állítás, mert a világot nem tudjuk tér nélkül elképzelni. Ady viszont belül marad a képeken, belül a fantázián. Mikor pl. az "egy utcájú zsarnokról, az Időről" beszél, akkor nem "ugyanazt a problémát feszegeti, amit Kant" - hanem épp ellenkezőleg, az Időt, amit Kant az objektív valóságok sorából törölni akart, nemcsak mint objektív valóságot, de sőt mint látható, utcás valamit, testté tette. Ady egyetlen nagysága e sorban ez a költői megtestesítése az elvontnak, mert hiszen ami filozófiai (vagyis értelmi) tartalom van e versben, az csak annyi, hogy az idő (műszavakkal mondom) egy dimenziós és irreversibilis, amihez bizony nem kellett Kant és ami bizony elég "soványka filozófia."

Egyáltalán: legyen már elég ebből! Nem dicséret a költőre, ha azt mondjuk rá: filozófus. És, jó pestiesen szólva, dumálás ez: jó lenne rágondolni, hátha vannak olvasóink között olyanok is, akik tudják, mi az a filozófia?