Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 5. szám · / · Szini Gyula: Aranyfelhő

Szini Gyula: Aranyfelhő
10.

Ugyanekkor a szomszéd szobában, amelyet csak a betett ajtó választott el Döme szobájától, Katalin asszony az új nagy állótükör előtt új toalettet vett fel. Előtte a szabónője, Böske kisasszony térdelt és gombostűvel tűzködött, igazított egyet-mást az új ruhán.

- A nagyságos asszony lesz a legszebb a bálon!

Katalin asszony boldogan, elégülten nézte magát a tükörben. Inkább hitt Böske kisasszonynak, mint a kissé kegyetlen tükörnek, amely elől néhány már fáradt, mély nyakráncát a legvastagabb festék sem tudta elrejteni.

- Böske kisasszony, ha tudná, mi van itt alul - szólt Döme Istvánné és a keblére tette a kezét.

- A szív! - sóhajtott Böske.

- De a szív fölött! - mondta Döméné és rejtelmesen mosolygott.

Böske kisasszony is - mint a szomszédban Viki kisasszony - nagyon jól tudta, hogy most hallgatnia kell. Katalin asszony ajkán már ott lebegett szíve titka... nem volt szabad azt onnan elriasztani...

- "Ő" ott lesz - sugdolózott halkan Döméné.

Böske kisasszony már nagyon jól tudta, hogy ki az az "ő".

- A férjem végre aláírta a szerződést. Megvettük a belvárosi csemege-üzletet. Itt az írás róla...

És Katalin a keblére mutatott.

- A bálon átadom... "neki" - Ó, Böske nagysád, ha bízni lehetne a férfiakban. Úgy félek!...

- Mitől fél, nagyságos asszony?

- Ha a férjem megsejt valamit... Vagy ha utánam leskelődik a bálon, utánam jön és én épp olyankor nem leszek ott.

- A nagyságos asszony nem megy el a bálba? - kérdezte meglepetten Böske.

- Dehogynem. Elmegyek. Táncolni fogok "vele"... De aztán... mikor nem figyel már ránk senki... el fogunk tűnni együtt... Ulászló a lakására visz... Ó, ne gondoljon rólam semmi rosszat, Böske kisasszony, én nem fogom megcsalni az uramat... Húsz év óta élünk együtt. Egyszer sem csaltam meg. Most se fogom. De meg akarom ismerni azt az érzést... mondja, Böske kisasszony, volt már maga idegen fiatalember lakásán... egyedül?

Böske hallgatott.

- Csak a kíváncsiság visz oda - folytatta Katalin asszony. - Tűzbe teheti értem a kezét, Böske kisasszony. Én nem fogom sohase megcsalni az uramat.

Ezt mondta Katalin, de nagyon elfogódott lett a szíve, ha arra gondolt, hogy Ulászlóval találkozni fog... ilyenkor közel volt az elájulás kéjéhez...

- Az Isten szerelmére, kérem, Böske kisasszony - sóhajtotta végül Katalin asszony - valahogy el ne áruljon a férjemnek!...

- De az egész világért se - felelte Böske a szájában gombostűkkel és tovább tűzdelt.