Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 4. szám · / · Figyelő

Losonczy Zoltán: Búzavirág

(Bemutató a Magyar Színházban)

Megint egy új frakk a függöny előtt a tapszenére bókoló szerzőn. A régieket ritkán látjuk, helyettük egymásután vonulnak fel az újak, s a darabbal együtt magukat is bemutatják. Most Bus Fekete László volt soron, és a kezdésben való kortársaihoz hasonlóan egyszerűen megjelent, mintha ez volna a régi mestersége. Nem szökött fel a süllyesztőből, nem is bukott le a zsinórpadlásról. Rendesen kinyitott egy ajtót, hozzáreszelt kulccsal, amely éppen hogy nem volt megolajozva, de azért jól forgott, és belépett elfogódás nélkül, és átnyújtotta a négy felvonást. Tessék a Búzavirág!

És ne tessék észrevenni, hogy a régi írók hallgatnak, mert én, a fiatal is meg tudom csinálni, amit ők, sőt okosabb vagyok, azt csinálom, ami rajtuk (ha nem is bennük) a legjobban tetszett. A siker így majdnem biztos, sőt ha a színház is átengedi a maga dramaturgiáján a darabot, egészen biztos. Mert a színház is arra vigyáz ma legjobban - csupán a Belvárosi enged meg magának néha könnyelműen eltérést - hogy az eszközök beváltak legyenek. Csak nagyot kiáltani ne: hátha valaki megdöbben tőle, csak nagyot hallgatni ne: hátha valaki maga is gondolkozik a nézőtéren. Nagy esemény a színpadon ezzel, igaz, kizárva, de megbukni sem lehet. És jól jár a közönség is, amely teljesen kielégítve soha nincsen ugyan, de cserébe figyelmesen "kiszolgálják" és nem teszik ki annak az eshetőségnek, hogy egyszer elrontsa a gyomrát.

Ne vegye mindezt egyedül magára Bus Fekete László, s hogy éppen vele kapcsolatban rovom fel a többinek, mindjárt elismerése annak, hogy a Búzavirág a mai színpadi irodalom-sorozatban a sikerültek közül való. Hiszen csakis így lehet típus és tanulság. Hogy igazunk van, maga a szerző is vallja. Érezte és a címben is (Búzavirág = a magyar föld kedves szimbóluma) kifejezte, hogy a darab értékére nézve nem közömbös, hogy valami nagy és szép gondolat győzedelmeskedik benne. A földet szeretni, ópiumosan könnyelmű és férfiatlanul csak az élésért való életből a földhöz visszatérni: ilyen gondolat lenne. És a Búzavirág hőse, aki azt hiszi, hogy egy év alatt elpusztul vélt betegségében, az egy évi siralomházi tombolás után visszamegy a falura. S bár a fülébe zsongják, akik szeretik, hogy várja a föld, a tiszta levegő, a munka, mégis, amikor hazamegy, nem érezzük a föld diadalmát, még a szerelmét sem, amely odahaza várja. Nem ezek a szent erők vitték. Egyszerűen csak a színpad változott, a harmadik felvonás fényes villája helyett a régi kúria díszletét látjuk. A szép gondolat tehát megvolt, de az író ezt csak ráapplikálta a darabra, ahelyett, hogy mozgató erővé tette volna.

A búzavirág tehát csak selyempapírból van kivágva, és ha most már erről a kézimunkáról szólunk, szívesen kell üdvözölnünk Bus Fekete Lászlót is a színpadon. Ha a négy felvonásban meg is látjuk itt-ott a drótot, amely a bokrétát összefűzte, az egész nagyon tetszetős, kedves, néha megható és sokszor igazán mulatságos. Az alakjai szépen beszélnek, érdeklődve hallgatjuk őket még akkor is, amikor valamivel több a szavuk, mint a gondolatuk. A mese - nehogy elsorvadjon - valósággal betétről is gondoskodik, mint az okos primadonna, aki a muzsikuson felül még a házi szerzőjétől is énekel egy slágert. A történet hősnője ebből a célból két alakban jelenik meg: a két belső felvonásban a szerelmes falusi lány a legkedvesebb kokottra festett pesti nőcske lesz. A beállítás abban a formában, hogy az embere nem ismeri fel, nem éppen hihető, de mindenesetre érdekes a mese szempontjából, és alkalmas arra, hogy ügyes kéz a falusi harmat mellé színes gyöngyöket is szórjon el. Az írónak az ügyes keze meg van hozzá, a megszaporodott színek tarkán és csillogón töltik ki az estét, amely végesvégig kellemes. A sikerével nagyon meg lehet elégedve Bus Fekete László, de ne elégedjék meg önmagával, amiért a régi ügyes mesterkedőket utol tudta érni és a fiatalságát ilyen simán átugrotta.

A bemutató krónikájából külön színeket kér egy új színésznő: Darvas Lili, aki ugyancsak átugrotta a kezdetet. De nem mondott ám le ezzel semmiről. Fiatal, szép és erős, mint az április, és ugyanekkor már kalászokat arat a legkomolyabb, kész művészetből. És aligha derül ki későbben valami tévedés ebből a friss megállapításból, mert a kettős szerepben olyan sokféle színt kellett festenie, hogy egyszerre bemutathatta minden erejét és készségét. Mellette Forray Rózának volt zajos sikere egy mulatságosan valóságos szobaasszony szerepében. Törzs, Jankovics Magda, Uray, Simon Marcsa, Körmendy mindent megtettek, amire a szerző alkalmat adott nekik.