Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 4. szám · / · Figyelő
Megint egy új frakk a függöny előtt a tapszenére bókoló szerzőn. A régieket ritkán látjuk, helyettük egymásután vonulnak fel az újak, s a darabbal együtt magukat is bemutatják. Most
És ne tessék észrevenni, hogy a régi írók hallgatnak, mert én, a fiatal is meg tudom csinálni, amit ők, sőt okosabb vagyok, azt csinálom, ami rajtuk (ha nem is
Ne vegye mindezt egyedül magára Bus Fekete László, s hogy éppen vele kapcsolatban rovom fel a többinek, mindjárt elismerése annak, hogy a Búzavirág a mai színpadi irodalom-sorozatban a sikerültek közül való. Hiszen csakis így lehet típus és tanulság. Hogy igazunk van, maga a szerző is vallja. Érezte és a címben is (Búzavirág = a magyar föld kedves szimbóluma) kifejezte, hogy a darab értékére nézve nem közömbös, hogy valami nagy és szép gondolat győzedelmeskedik benne. A földet szeretni, ópiumosan könnyelmű és férfiatlanul csak az élésért való életből a földhöz visszatérni: ilyen gondolat lenne. És a Búzavirág hőse, aki azt hiszi, hogy egy év alatt elpusztul vélt betegségében, az egy évi siralomházi tombolás után visszamegy a falura. S bár a fülébe zsongják, akik szeretik, hogy várja a föld, a tiszta levegő, a munka, mégis, amikor hazamegy, nem érezzük a föld diadalmát, még a szerelmét sem, amely odahaza várja. Nem ezek a szent erők vitték. Egyszerűen csak a színpad változott, a harmadik felvonás fényes villája helyett a régi kúria díszletét látjuk. A szép gondolat tehát megvolt, de az író ezt csak ráapplikálta a darabra, ahelyett, hogy mozgató erővé tette volna.
A búzavirág tehát csak selyempapírból van kivágva, és ha most már erről a kézimunkáról szólunk, szívesen kell üdvözölnünk Bus Fekete Lászlót is a színpadon. Ha a négy felvonásban meg is látjuk itt-ott a drótot, amely a bokrétát összefűzte, az egész nagyon tetszetős, kedves, néha megható és sokszor igazán mulatságos. Az alakjai szépen beszélnek, érdeklődve hallgatjuk őket még akkor is, amikor valamivel több a szavuk, mint a gondolatuk. A mese - nehogy elsorvadjon - valósággal betétről is gondoskodik, mint az okos primadonna, aki a muzsikuson felül még a házi szerzőjétől is énekel egy slágert. A történet hősnője ebből a célból két alakban jelenik meg: a két belső felvonásban a szerelmes falusi lány a legkedvesebb kokottra festett pesti nőcske lesz. A beállítás abban a formában, hogy az embere nem ismeri fel, nem éppen hihető, de mindenesetre érdekes a mese szempontjából, és alkalmas arra, hogy ügyes kéz a falusi harmat mellé színes gyöngyöket is szórjon el. Az írónak az ügyes keze meg van hozzá, a megszaporodott színek tarkán és csillogón töltik ki az estét, amely végesvégig kellemes. A sikerével nagyon meg lehet elégedve Bus Fekete László, de ne elégedjék meg önmagával, amiért a régi ügyes mesterkedőket utol tudta érni és a fiatalságát ilyen simán átugrotta.
A bemutató krónikájából külön színeket kér egy új színésznő: