Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 4. szám · / · Figyelő

Schöpflin Aladár: Szegedi Emma, színésznő

- Moly Tamás regénye -

Moly Tamás nagyon temperált, mindenfelől kiegyenlített író. Tisztában van a művészete eszközeivel és a saját eszközeivel, nem erőlködik ezeken túl. Felette áll a dolgoknak, amiket elmond, distanciát tart az élettel szemben, de van egy szomorú mosolya, amely elárulja, hogy nem nézi egész hidegen, ami a világon az emberekkel történik, van hozzájuk érzelmi köze. Hűvös és tartózkodó, de nem hideg impasszibilis, de nem közömbös. Szürke alapra fest, szürke színekkel, ritkán vet egy erősebb színfoltot, amely aztán annál jobban világít. Szeret az apró részletekkel pepecselni, de nincs olyan részlete, amely teljesen felesleges volna, ezért, ha bőbeszédű is, szívesen hallgatjuk. A hangja az okos ember csalódásaiból leszűrődött szomorúság, amely azonban csak halkan, fojtott diszkrécióval szólal meg.

Új regénye egy alak kedvéért van írva. Ez az alak egy nő, aki sokszorosan különb a környezeténél, művésznő a ripacsok hadában, tiszta nemes erkölcs a hitványak, léhák és üresek között, finomság az ordenáréság és a figurás furcsaság levegőjében, környezetére épp ezért rendkívüli hatással van, megjelenésére elhallgat a durva tréfa, egy órára művésszé nemesedik a fél-züllött vidéki színész, rajongással futnak elébe a gyermekek, szerelemre gyullad a hajótört életű pedáns különc. A lényéből kiáradó presztízse csak éppen azt a férfit nem érinti, aki miatt tönkrement az élete, a züllött erkölcsű férjet, akit undorodva hagyott el, akit ellök magától, mikor utána jön és aki miatt gyógyíthatatlan sebbel a szívében járja tovább az élete kálváriáját. Szegedi Emma, színésznő, mint egy tiszta hattyú úszik végig az élet szennyes vizein, tollán nem marad semmi a felhabzó piszokból, de egyedül úszik, szépen, szomorúan, reménytelenül. Körülötte a jók magányosságának fájdalmas dallama zeng.

Pszichológiai regény, nem millieu-regény a Szegedi Emma regénye. Mégis néhány nagyon jellemző vonással elevenít meg egy különös érdekességű miliőt - a vidéki színészéletet s hogy főalakját éppen ebbe helyezi bele, ezzel az író különösen szerencsés invenciót tanúsít: úgy érezzük, semmiféle más környezetben nem világlott volna ki ilyen tisztán Szegedi Emma színésznő szép, tiszta, bánattól leszegett fejű alakja.