Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 3. szám · / · Turcsányi Elek: Fővárosi Múzeum
"A Fővárosi Múzeumnak úgy kell elhelyezve lennie, hogy... könnyen hozzáférhető legyen."
------------------------------------------------------------------------------------
"Nem tudnánk a főváros számára természetesebb és egyéniségének megfelelőbb múzeumi feladatot, mint amit egy modern galéria nyújt, a XIX. század és napjaink festészetének és szobrászatának nyilvános múzeuma. Nem hangsúlyozhatjuk azonban elég nyomatékosan, hogy erre csak a várostörténeti múzeumnak végleges megszervezése és jövőjének biztosítása után kerülhet a sor. Ezzel tartozik a város saját múltjának és - a modern galéria jövőjének.
Míg a bizottság erélyes állásfoglalása a múzeum szervezéséért folytatott küzdelemben osztatlan elismerést érdemel, a múzeum várbeli elhelyezésére s a Fővárosi Képtárra vonatkozó határozatai már bizonyos megjegyzésekkel kísérendők. Ez a bizottság elég szerencsés, mert tagjaiul tisztelheti az ország három legelső múzeumának igazgatóit. Biztosak lehetünk benne, hogy a várbeli elhelyezés ötlete nem tőlük származik. Mert ez az ötlet azok közül a csillogó ékkövek közül való, amelyek rövid használat után elvesztik minden ragyogásukat. A jóhiszemű laikus "bedőlhet" az ötlet szépségének, mely a város históriai múzeumát a legelragadóbb történelmi miliőben akarja elhelyezni, a szakértő azonban tudja, hogy bár ez egy históriai múzeumra nézve igen óhajtandó, de ha gyakorlati megvalósítása azzal a veszedelemmel fenyeget, hogy a múzeum és a közönség közötti eleven kontaktust - a múzeumoknak ezt a köldökzsinórját - elvágja akkor egy veszedelmet ötlet, amelyet száz oldalról meg kell gondolni, mielőtt még egyetlenegy lépést teszünk érte.
A Fővárosi Képtár gondolatáért sem túlságosan lelkesedem, legalább egyelőre nem. De ahogy magamat ismerem, bizonyára nagyon fogok örülni neki "a várostörténeti múzeumnak végleges megszervezése és jövőjének biztosítása
De a káosz még nem teljes!
Már a napi sajtót is bejárta a hír, mely egy "budai" vagy "Zichy-múzeum" közeli ünnepélyes megnyitását helyezi kilátásba. Ez lenne tehát a harmadik múzeuma a fővárosnak s ez már - mégis csak sok. Itt már meg kell állni, itt már kezdi az ember elveszteni minden józan türelmét és megfontolását, ennél a "budai" múzeumnál már meg kell nyomni a tollat, de alaposan. [*]
Miféle érdek lehet az, amely egy "budai múzeum", egy "Zichy-múzeum" megnyitását a mai viszonyok között sürgős követelésnek meri feltüntetni s miféle szempontok érvényesülnek a főváros múzeumpolitikájában, ha ez a múzeumpolitika minden köteles komolyság nélkül képes magát odaadni egy ilyen "ünnepélyes megnyitás" színjátékához... Buda lakosságának lehetnek muzeális szükségletei, ezt a kulturális éhséget azonban nem szabad lebecsülni annyira, hogy egy egészen ötletszerű megoldás külszínével kielégíthetőnek tekintsék. Másfelől nem is olyan bizonyos az, hogy a mai viszonyok között a városrészek különleges szempontjainak ennyire szabadjon és lehessen befolyásolniuk a városegész, amúgy is gyenge lábakon álló egységes kultúrpolitikáját.
Volt a fővárosnak egy mágnása az elhunyt Zichy gróf személyében, aki gazdag gyűjteményét végre már nem a nemzeti múzeumra hagyományozta, hanem a főváros közönségére s ezzel a főváros speciális érdekeire nézve bizonyára igen örvendetes példát statuált.
Ezzel a muzeális hagyatékkal szemben kétféle álláspontot lehetett volna elfoglalni. Vagy a
A főváros - nagyon helyesen - már akkor feladta a Zichy-múzeum ötletét, mikor ennek a hagyatéknak egyik legintegránsabb, legszámottevőbb részéről: az etnográfiairól egy eléggé nem dicsérhető önkorlátozással lemondott, átengedvén azt a nemzeti múzeum néprajzi osztályának és pedig
Arra nézve pedig, ami még megmaradt a főváros tulajdonában, ide iktatom Feleky Géza 1914-ben megjelent sorait, melyek az egyedül helyeselhető felfogást világosan és elég tömören foglalják össze.
"A XIX. század magyar képtárának sok érdekes példáján kívül egy rendkívül fontos képsorozattal gazdagítaná a magyar képtárat ez a hagyaték. Mányoky egyik főművével együtt 22 Kupeczkynek tulajdonított festmény jutott általa a fővárosnak s ezek közül 14 részben a mester eredeti és saját kezű alkotása, részben pedig közvetlen iskoláját jellemzi rendkívül érdekesen. (A többi 8 kép régi másolat.) Így tehát a Magyar Képtár már együtt levő anyaga visszavezeti a magyar festés történetét a XVII. századig és páratlan teljességgel mutatja be Kupeczky karakterisztikus és értékes művészetét. A Zichy-hagyatéknak azonban nem a Kupeczky-sorozat a legszámottevőbb része, hanem magában foglalja még az olasz s a németalföldi festésnek néhány igen jelentékeny emlékét és számos érdekes példáját is.
Mit akarnak mindezek után egy Zichy-múzeummal? Az mindenesetre igen helytelen volt, hogy ezeket a képeket ilyen hosszú időn át lakat alatt tartották. De a jóvátételnek nem az a módja, hogy a hibát egy újabb és még súlyosabb hibával tetézzék ünnepi tarackok durrogása közben.
[*]