Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 19-20. szám

Andreas Gryphius: Vanitas! Vanitatum Vanitas!

(1616-1664)

Hívságot látsz, valahová a' földön nézel.
Le-dönti holnap más, mit egy ma gonddal éppít.
'S hol váras áll, öregülő üdővel épp itt
Gazdag mező fog nyílni, melyen pásztor lépdel.

Fennen virágzó fákat nagy-hevű szél tép-el.
Mi él ma még és duzzad - holnap csonttya rémít;
Egyképpen múlás fédi-bé a' hegyet s érczit.
'S a' boldogság ha jő is, másnap jajba vész-el.

Dücsősséges tett' híre szét-foszlik mint álom.
Üdők' játéka, könnyű ember vaj' mit várjon?
Ó mi az mind, a'mit mi drága jónak tartunk?

Rossz semmiség és árnyék! Szél és por a' sorsunk. -
És réti vadvirág, mit alig venni észbe...
'S az ember azt mi Örök, még-sem vészi észbe!

Csöndes Pál fordítása