Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 11-12. szám · / · Zsadányi Henrik: Sima életpályák

Zsadányi Henrik: Sima életpályák
V.

Hátra lenne még a kereskedői pálya, amelyet simának és egyenletesnek mond a fáma.

Mindenekelőtt meg kell különböztetni a háborús kereskedelmet a békebelitől. A háború és a közvetlen utána következett idők oly alkalmakat szolgáltattak a kereskedelemnek, hogy az élve - gyakran visszaélve - azokkal, valóban rendkívüli haszonra tett szert. A kereskedők egy része meggazdagodott, milliókat szerzett, nagy része a jó módba evezett. A békebeli kereskedelemnek nem voltak ilyen konjunktúrái. S minden valószínűség szerint abban az arányban, amint a rendes kerékvágásba térünk vissza, abban az arányban csenevészednek majd el ezek a konjunktúrák. Ha tehát a kereskedői pályáról akarunk beszélni, nem lehet a háború alatt élt és most is élő kereskedőt mintaképül venni. A háború oly mesterkélt viszonyokat teremtett és ezek a viszonyok annyira eltorzították a lehetőségeket, hogy a közülük kikerült eredmény normálisnak alig tekinthető. Majdnem bizonyosra vehető, hogy a háborús alkalmakat bőségesen kihasznált kereskedő előbb-utóbb visszavedlik azzá, ami 1914-ben volt.

Milyen volt 1914-ben?

Ha akkor becsületes statisztikai felvételt készítenek a magyar kereskedelemről, hozzáértők állítása szerint a kereskedők öt százaléka azt írta volna a kérdőlapra, hogy üzlete jól megy, abból tisztességesen meg tud élni, tizenöt százaléka már csak úgy, ahogy képes jövedelméből megélni, míg a többi csak lavíroz, váltón nyargal, az egyik határidőtől a másikig ténfereg, folyton újabb és újabb hiteleket vesz igénybe, napjai a sötét gond és lelket tépő bizonytalanság között másznak tova. A hiszékenység vagy felületesség ennél a foglalkozási ágnál is az öt százalék helyzete után ítéli meg az egész ág helyzetét.

- A kereskedés az ám az igazi aranybánya - mondogatják. - Nyolcszobás lakása van a kereskedőnek, saját fogata, a felesége gyémántokkal van telerakva, Ostendében nyaral, páholyból nézi végig az operai első előadásokat.

Nincs ez így és nem volt így általánosságban még Angliában, az Egyesült Államokban és Németországban sem, ahol pedig hát a kereskedelemnek igazán tág területei és pompás kilátásai vannak. Még kevésbé lehet és lehetett ez így nálunk. A kereskedői pálya igen kockázatos, bizonytalan, előre nem látott akadályokkal van tele és alkalmasint annak a hozzáértőnek van igaza, aki azt állítja, hogy száz induló közül csak ötnek sikerül a célt megközelítenie.

S mennyi energiát, életrevalóságot és szakértelmet kell ebbe a küzdelembe már zsenge gyermekkorától fogva beledobni! Mennyi leleményességet, fáradhatatlan munkát és soha lankadást nem ismerő akaratot kell a sorompóba állítania, hogy a versenyben győztes lehessen!... Naivitás azt hinni, hogy kereskedőnek lenni csak annyit jelent, hogy egyszerűen megrendelem az árut, berakatom a boltomba, drágábban eladom a vevőnek és a különbözetet zsebrevágom. Lényegében bizonyára ez a kereskedelem. De - békebeli időkre gondoljunk! - mi mindent kell annak a kereskedőnek megmozgatnia, hogy a vevő az ő üzletébe térjen be és ne a versenytársáéba, az ő áruját vegye meg és ne a versenytársáét. Az ötletek egész sorát kénytelen rajvonalba állítani, hogy az ő áruját jobbnak, kecsesebbnek, kívánatosabbnak, használhatóbbnak és olcsóbbnak találja a közönség, mint a másét. A fizikai és szellemi munka tekintélyes tömegét viszi harcba, hogy a fogyasztók a lehető legolcsóbbat és a lehető legmegfelelőbbet kapják. Hogy ezt elérhesse, mindennap ismét és ismét harcba kell indulnia. Őt nem várja elsején a kiszabott fizetés. Ha reggel felkel, még nem tudja bizonyosan, hogy a családja ellátásához szükséges összeget meg is tudja aznap keresni. Bizonytalanul mered feléje a nap és ebből a bizonytalanságból kell az egzisztenciáját kikaparni.

Tegyük fel, hogy ez sikerül neki. Egy évig, két évig, tíz évig. Hol van azonban az megírva, hogy az ő üzletmenete ilyen marad mindaddig, míg gyermekeit felnevelheti és a maga aggkoráról is gondoskodni tud? Talán éppen azon a napon, amikor elégülten állapítja meg könyveiből, hogy üzlete fellendülőben van, ugyanazon a napon valamelyik versenytársának olyan eszméje támad, amellyel nemcsak e fellendülést akadályozza meg, hanem magának az üzletnek a létét támadja meg gyökereiben. Egy új árucikknek a piacra vetése, új formának vagy színnek a kihozatala, a közönség ízlésmódosulásának fürge észrevétele, s a jó Isten tudná még megmondani, milyen váratlan fordulat képes egy kereskedői vállalkozást, sőt a kereskedelem egész ágát alapjában megingatni. S akkor az a kereskedő, aki tizenkét éves korától fogva az inasi, segédi és kezdő-kereskedői élet minden nyomorúságát végigszenvedte, ott áll barázdás arccal attól a veszedelemtől fenyegetve, hogy az utolsó falatot is kiveszik szájából.

Ez sima, könnyű életpálya? Kötve hiszem.

...De ha ez így van, ha ez a pálya és a többi említett pálya ennyi tövissel van benőve, hogy van az, - amint már odavetve az imént kétszer is pedzettem, - hogy mégis annyira ellepik, tolonganak rajtuk és valósággal repülnek feléjük? Nos, ennek megvannak a maga okai, de ezeknek feltárása most nem tartozik ide. Csak úgy futtában egy másik kérdést szegeznék a kérdésnek. Hogy van az, hogy a szó szoros értelmében vett éhezők, rongyokban járók, zsúfolt odvakban lakók, száz betegségtől kínzottak pályája szintén annyira tömve van, hogy alig lehet mozogni rajta?