Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 7-8. szám · / · Figyelő

Tóth Árpád: Ottlik László: Síró sugarak

Szelíd hang vegyül az új magyar líra koncertjébe, szinte lányos üdeségű, szoprán csengés. Az iránt az Ottlik László nevű fiatal költő iránt, aki "Síró sugarak" címen adta ki verskötetét, ez az üde természetességű hang költi fel elsősorban a figyelmünket: jól esik hallgatni. Erőltetettség, zsúfoltság, dagály, képzavar nincs a költői dikciójában, a fiatal líra kamasz-betegségei, groteszk hangmutálásai nem jelentkeznek a kis kötetben. S ez a sima, nyugodt, természetes egyensúlyozottságú előadásmód annyival is inkább bizonysága egy új, figyelemreméltó tehetség feltűnésének, mert költészetén - a kötet elé illesztett Baudelaire-idézet útmutatása nélkül is - erősen megérződik Baudelaire-nak a hatása, tehát az a befolyás, mely a maga spleenes, satanisztikus varázsával a legtöbb esetben affektált túlzásokra kapatja a költészet novíciusait... Ottlik Lászlónál tiszta, nemes anyagú lencsén szűrődnek át a sötét izzású baudelaire-i sugarak s ennek a finom, fiatal művész-léleknek máris megvan a maga külön "sugártörési coefficiens"-e, mellyel nemcsak Baudelaire-nek és más költőknek reá való hatását, hanem a maga élmény- és érzés-világának kisugárzásait is egyéni költészet gyújtópontjába tudja egyesíteni. Ez az élmény- és érzés-világ, mely az új költő kis kötetében szóhoz jut, még meglehetősen szűk körű, a tipikus ifjúi bánat uralkodik a kis szonett-birodalomban, melyet a füzet alig ötven oldala határol. A bánat önmagáért - valóságának sajátságos narcisszizmusát érezzük, a fiatal érzékenységnek ezt a különös "l'art pour l'art"-ját. De ahogyan ez a tartalom formát ölt, ahogyan a formai megoldás zenei értékké hasonítja a gondolatokat és érzéseket, hogy aztán ezek a gondolatok és érzések most már a zene szelíd lejtésével terjedjenek mind szélesebb és finomabb hullámgyűrűkké - ez már az érett költőt mutatja a kis kötetben. A költemények alá odaírta szerzőjük azt az évszámot is, mely keletkezésük idejét jelzi. Úgy látjuk, hogy az újabb dátumú versekben egyre több a konkrétum: legbiztosabb jele annak, hogy a költő a maga egyéni átéléséből mind többet tud beleolvasztani művészetébe s a figyelemreméltó kezdet további gazdagodást ígér.

Külön említjük meg Detlev von Liliencron kolini balladájának a kötetben található fordítását, mely pompás készséggel készült s legtöbb sorában a remek költemény magyar megszólaltatásának legjobb megoldását adja.