Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 7-8. szám

Barcsai-Fehér Géza: Pálmakertben

Hol távol trópusok tündöklő napja zöldel,
Üvegfalak között a lég dermedten ül,
Bús tó halott vizén víg hal le nem merül,
Mindent szent lótuszok nagy némasága tölt el,

A lét ott legbujább. Vad harca dúl belűl,
Hol rejtve száz gyökér csatára kél a földdel.
Szűk vedrök, szűk a bolt, mit koronájuk öklel,
Míg pára s gőz nyomán száz üveglap feszűl.

Börtönbe zárt rabok nyújtóznak ott remegve,
Álmukban lelköket ringatván végtelenbe,
Hol távol trópusok tündöklő napja ég.

...Ott jártam én veled. Ott pattant szét a fék,
Mely szívem nyűgözé s a dermedt, tikkadt csendbe'
Hallgatták csókomat a pálmák s áloék.