Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 7-8. szám

Gellért Oszkár: Múmia Osiris ítélőszéke előtt
(A Halottak Könyvéből)

Ajkamat nem hagyja el hazug lehellet:
Föltárok Előttetek egy igaz mellet.
Soha senkit meg nem csaltam, özvegyet nem sanyargattam,
Más földjét nem bitoroltam, nem henyéltem, nem lankadtam,
Nem öltem és nem ölettem, tilosat nem cselekedtem,
Nem bántottam az istenek madarát,
S mostan várom Biráimnak Szent Karát:
Tiszta vagyok, tiszta vagyok, kezem tiszta, szám is tiszta,
Mérjetek meg, mentsetek meg, mentsetek meg engemet,
Osiris, Tökéletes! s ti negyvenkét istenek.

Ajkamat nem hagyja el hazug lehellet:
Nem oltottam szent tüzet, ha égni kellett.
Szent vadakra nem vadásztam, szent halakra nem halásztam,
Az isteni jószágoknak ökreit el nem tereltem,
Könnyet soha nem okoztam, munkásom nem éheztettem,
Nem csaltam egy ujjnyit se egy tenyeren,
Hamisan se esküdtem, ha volt perem.
Tiszta vagyok, tiszta vagyok, kezem tiszta, szám is tiszta,
Mérjetek meg, mentsetek meg, mentsetek meg engemet,
Osiris, Tökéletes! s ti negyvenkét istenek.

Ajkamat nem hagyja el hazug lehellet:
Több munkát se követeltem, csak mi tellett.
Útjukból, ha megásattak, csatornákat el nem vágtam,
Ha idején és helyén folyt, víznek gátat nem emeltem,
Rabszolgát a gazdájánál soha bajba nem kevertem,
Csecsemőtől nem vontam el a tejét.
S nem loptam el a halottak kenyerét.
Tiszta vagyok, tiszta vagyok, kezem tiszta, szám is tiszta,
Mérjetek meg, mentsetek meg, mentsetek meg engemet,
Osiris, Tökéletes! s ti negyvenkét istenek.