Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 1-2. szám · / · Fóthy János:
Borzongva vár a nedves szél alatt
a fa, fehér virággal terhesen;
mint szép menyasszony, oly szemérmesen,
ki titkos nászi éj felé halad.
Hogy áll és vár ijedten, ó szegény!
S mig titkon boldog, szűzi könnye hull,
vihar közelget sóváran, vadul:
sötétlőtestű, gőgös vőlegény.
Mint óvja még a hófehér ruhát
az öleléstől, nézd ez ifju fát,
mely szűz szemérme szirmait tarolja,
majd báját bús negéddel adva át,
aléltan hajtja vissza derekát,
hogy párja vad gyönyörben átkarolja.