Nyugat · / · 1919 · / · 1919. 11. szám · / · FIGYELŐ · / · FENYŐ MIKSA: POGÁNY JÓZSEF: NAPÓLEON

FENYŐ MIKSA: POGÁNY JÓZSEF: NAPÓLEON
(Dráma három felvonásban)
III.

Hát persze ahhoz, hogy ember álljon elénk, mindegy, hogy minek hívják - költőnek kellene lenni. S Pogány József nem költő. Legfeljebb valaki, aki nagyon messziről és nagyon irigykedve néz azokra a tájakra, hol az igazi költők járnak. De lehetett volna úgyis, hogy elejti ugyan (mert muszáj) a főhős ilyetén alakítását, de megjelent a színen az élni tudó ember és fölényes és játékos és maliciózus és a gráciák neveletlen gyermeke. A tolla nyomán nem támad élet, az igazság nem is fontos neki: de amit mond és ahogy mondja az egy szikraeső, melynek fényességéből - hát jó, nem az örök létet sugározza be - de három órára telik. De hát ez sem: Pogány József teljesen egyéniség nélkül való, unalmas író, s darabja felületes történelmi ismereteknek egy érdektelen egyéniségen keresztül megtört visszfénye. Ami a drámát darabbá avatja - eltekintve attól, hogy előadták -, az bennem van és te benned néző, aki tudod, hogy ki volt Napóleon s már nevének bűvöletében foglalsz helyet zsöllyéden és nagy dolgokat forgatsz agyadban, melynek reflexe - a te jóvoltodból, a szerző tudta, akarata és tehetsége nélkül - rajtajátszik a darabon is. Ha mi ketten - én és te, nézd véletlenül nem tudjuk, hogy ki volt Napóleon (nem gondolok valami alapos burckhardti históriai tudásra, elég a történeti értékelés ismerete), hanem úgy hallgatjuk meg a drámát, mintha egy ismeretlen emberről - mondjuk diadalmas tábornokról, jeles katonai organizátorról szólna, ki császár akar lenni, akkor...no igen, nagyon rossz darab.