Nyugat · / · 1919 · / · 1919. 9-10. szám · / · BARTA LAJOS: A SÖTÉT HÁZ*

BARTA LAJOS: A SÖTÉT HÁZ*
Társadalmi rajz egy felvonásban
XVII. jelenet

Bora (rémülten szalad be).

Őrjárat (künn dobogva közeledik, bejön. A katonák magas, sovány kiéhezett, emberileg kihalt, kísérteties alakok. Gépszerűen mozognak, meseszerűek és félelmesek. Amikor parancsra együttesen eljárnak, mint lelketlen szerkezet cselekszenek.)

Zászlós (ordít): Da ist einer! Packt inm!

Rudi (keserű és elszánt): Melde gehorsamst...Legitimation.

Zászlós: Her damit!

Rudi: Jawohl!

Zászlós (megnézi az írásait, visszaadja, az őrjárathoz): Lasst ihn! Schaut zu!

Bora (rémült izgalommal áll a díványnál, hogy azt megvédje.)

Őrjárat (sötéten, gépiesen előre mozog. A tizedes, aki az őrjáratot vezeti, fölemeli a firhangokat, az ágyak alá néz. Ahol üres ágyat találnak, ott a katonák a fegyvert egy ütemre magasra emelik, hirtelen fogással megfordítják és a harmadik fogással az ágyat döfködik szuronnyal. Gyors ütemben végzik ezt a három egyöntetű mozgást)

Bora (az őrjárat az ő díványához közeledik. Nagy dúlt mozdulatokkal és túlcsigázottan kiáltoz): A díványomat nem hagyom! A díványomat nem hagyom!

Zászlós: Schrei nicht, du Bestia!

Rudi (már nem bír az izgalmával): Bitte sehr...

Zászlós (elrántja): Das wird die Mutter des Desertörs sein!

Őrjárat (hang nélkül a dívány felé megy)

Bora (majdnem eszét vesztve) : Jánosom! Jánosom!

János (kiugrik a takaró alól, arca szétzilált, haja égnek áll, kezével a levegőbe csap, szemében iszonyat van): Itt vagyok, fogjanak meg!

Bora: Jánosom! Jánosom!

Őrjárat (közrefogja és lélektelenül viszi Jánost)

János: Anyám! Nekem végem van!

Bora: Jánosom!

János: Anyám! Nekem végem van!

Bora: Jánosom! Jánosom!

János: Agyonlőnek, mert nem akartam a harctérre menni.

Bora (hirtelen egészen összetörve zokogni kezd és az őrjárat után indul)

Rudi (a dermesztő, iszonyú hangulatban, magasra fokozott idegekkel, az asszonyokhoz): Maguk valami nagy szót akarnak hallani?

Bora (már künn, velőt rázón sikong): Jaj neköm boldogtalannak!

Rudi: Hát van olyan ember, aki ennél nagyobb szót tud mondani? (Csend, nyomasztó szünet.) Van még egy pár biztos golyó a patrontáskámban. Azt valaki megkaphatja!

Vica: Ne tegye, mert elojtják!

Rudi: Hogyan ojtanak el?

Vica: Elveszik az életét.

Rudi: Ott künn sokkal kevesebbért is meg kell egy katonának halni!

Vica: Jaj, mit akar tenni?

Rudi: Most legalább fölírom a nevemet, úgy hogy arrúl beszélnek még száz esztendő múlva is.