Nyugat · / · 1919 · / · 1919. 9-10. szám · / · BARTA LAJOS: A SÖTÉT HÁZ*

BARTA LAJOS: A SÖTÉT HÁZ*
Társadalmi rajz egy felvonásban
XVI. jelenet

Egy asszony (kora öreges, szomorú hervadt nő jön be fakó, foltos ruhában, három másik ugyanilyen nővel): Maga a Simonyiné fia?

Rudi: Én vagyok nénike.

Második asszony (kora öreges, szomorú hervadt nő, fakó foltos ruhában, három másik ilyen asszonnyal jön be): Azt mondják, meggyütt a Simonyiné fia!

Rudi: Én vagyok a Simonyiné fia.

Harmadik asszony (kora öreges, szomorú hervadt nő, fakó foltos ruhában jön be, három másik nővel): Maga a Simonyiné fia?

Rudi: Én vagyok az.

Egy asszony: Maga valahonnan nagyon messzirűl gyütt?

Egy másik asszony: Milyen világ van ott, ahonnan maga gyütt?

Egy új asszony: Valami hírt szeretnénk már hallani arról, hogy mégis csak elgyön az idő, amikor másképp lesz?...

Első asszony (kitör): Mert ez az élet nem élet!...

Második asszony: Ez nem élet! Ez döglődés!...

Harmadik asszony: Rosszabb ez a halálnál!...

Egy asszony: Elég volt az ilyenből!...

Egy másik asszony: Másik élet kell nekünk!

Egy új asszony: Már egész elrohadunk!...

Egy másik új asszony: A szegény csak pusztuljon?...

Első asszony: Mint a féreg múljon el?...

Második asszony: Jobb akkor az állatnak...

Egy asszony (hatalmas hangon): Most aztán mondjon nekünk valami nagy szót arról, hogy mi lesz?...

Rudi (keserűen és fájdalmasan néz végig rajtuk): Mind púposak, sánták, meg inaszakadtak. A szemük mind vaksi! A hasuk föl van puffadva! A mellük behorpadt, görcs rángatja a gyomrukat. A frász rágja a veséjüket. A tüdejük vérzik... Mind ilyenek lesznek.

Asszonyok (fejük letörten lehanyatlik)