Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 21-22. szám · / · Figyelő · / · Földi Mihály: Külföldi folyóiratokból
A Revue des deux Mondes április elsejei számában A. Bellesort érdekes tanulmányt ír az új Japánról, ebben közli találkozását is a nagy angol íróval, Lafcadio Hearnnal. 1898-ban Bellesort meglátogatta a tokiói egyetemet. A hallgatók éppen eltávoztak egy tanteremből, mely előtt ő és kísérője, a japán jognak egyik tanára elhaladtak. "Angol irodalmi óráról jönnek - magyarázta a japán kísérő -,
Azonban mégis megjelent. Jellemét különösen nőiesnek írja le Bellessort. "Teljesen át tudja adni magát, ha valaki kitárja előtte bensejét." A régi Japánról beszélt sokat, a hagyományok és emlékek csodálatos kis japán népéről meleg és elragadtatott szavakat mondott. Midőn azonban a modern Japánról kérdezősködött Bellesort, midőn véleményét akarta hallani a japán tanulókról, szárazon közbevágott: "Nem, nem tudok önnek felelni, hivatalom tiltja." Fájdalom látszott az arcán. Gyorsan magához tért és hirtelen Japánba való érkezéséről kezdett beszélni s ellenségeiről, a protestáns hittérítőkről. Lesütötte szemeit s a fájdalom helyén ismét csak mosolya csillogott. Beszédének és viselkedésének bája, melyet írásai oly jól visszatükröznek, lényének csak egy része: a másik hirtelen haragú és szenvedélyes. Nemsokára felállt. De mielőtt eltávozott volna: "Miután ön - szólt - szereti az én japán történeteimet, elmondok egyet, tegyen vele, amit akar." S most elmesélte egy szegény japán leány történetét, ki a folyóba dobta szülei temetői tábláit, hogy engedelmeskedjék a bálványimádó babonák ellenséges papnőinek s kit faluja felháborodva elűzött, mint szentségtörőt. E királyi ajándék után - írja Bellesort - eltávozott, hogy sohase lássa többé. De a néhány hónap alatt, melyet még Japánban töltött, gyakran felkereste Bellesort-t "Koizumi úr" legmeghittebb barátja, kit ő küldött hozzá s aki kevésbé hallgatott a modern Japán bűneiről... Ritka időközökben levelet váltottak. Az utolsóban, melyet Bellesort kapott, azt írja "Koizumi úr", hogy szeretne Franciaországba menni az idősebbik fiával, hogy ott helyezze el egy kollégiumban. Fontosnak tartja, írja, hogy fia megtanulja a francia nyelvet, az egyetlen nyelvet, melyen gondolatai minden árnyalatát ki tudja fejezni. Mindig hálás volt Bellesortnak, hogy sohase feszegette lelke aggodalmasan elzárt ajtaját...