Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 20. szám · / · Figyelő · / · Földi Mihály: Külföldi folyóiratokból

Földi Mihály: Külföldi folyóiratokból
(Dadaizmus).

A Sozialistische Monatsheftének idei 15., 16. száma ismerteti az új művészi felekezetet, mely ezzel a különösen hangzó névvel jelentkezett az európai nemzetköziség színpadán. Németek, svájciak, franciák, olaszok, angolok és románok tartoznak e szektához, minden határozattal dacolva Bolognában, Berlinben, Nápolyban és Zürichben székelő testvérei a Dada-nak szoros szövetségre léptek egymással. Íme, németül, néhány verscímük: Der Würfelbecher, Kalligramme, Das erste Himmelsabenteuer des Hern Antipyrin, Der gemordete Dichter... A zürichi Dada-folyóiratban, melyet Tristan Zara és Janko adnak ki, megvitatják a dadaisták esztétikáját, mely nem csak a költészet lényegét akarja újból meghatározni, hanem minden művészetet meg akar fosztani a régi szabályoktól. Az olaszok ugyanily célból megalapították a háború közepén a Cronache litterariet. Ide tartozik a francia Sic is (Sons, images, couleurs), mely Párizsban jelenik meg. Az olasz lapnál jellemző a düh, mellyel Gabriele D'Annunzió ellen fordulnak a testvérek. Így írnak róla: "D'Annunzio volt, de ma már nem szerepel Olaszország 10 vagy 20, sőt talán 100 nagyja közt sem, jól tette, hogy hadba vonult. Mint zseniális férfihez illik, megértette, hogy utálatos kalandoréletének legméltóbb koronája a szép halál." A primitív plasztikának faragatlan ősalakja illette meg az új poétikának ezeket a nemzetközi útkeresőit. Utánaérzésre méltó példáknak a néger verseket tekintik. Ez a négerköltészet szenvedéllyel hangsúlyozott szavaknak puszta egymás mellé helyezéséből áll. Ragozott, az alanytól függő igealakok helyett infinitivust használnak. Különösen szeretik a poésies simultanées divatát: két verset adnak egyszerre elő, pl. valamely francia verset és buschmann szótagok csokorját. Költőik közül többen kiemelik Paul Dermée-t s néhány társát, akik állítólag megnemesítve a futurista és marinettis hangot, hatásos lendülettel áttörik a hagyományos ritmusok, sőt a "szokásos" nyelvtan merev formáit is. A Sozialistische Monatshefte német fordításában így hangzik egy léghajós versük:

"Zur Stille stürz, der überreifen Orange gleich, toller Luftschiffer, totes Sterngeleucht, licht ihn auf, den Himmel, mit deiner Flammenkeuschheit! Tod reitet deine Schultern. Klagen drum? Was? Auf Höhen brennt eine Fackel. Auf volkenreich hast Du getanzt, Struz, Ideal! Auf Feldtrift werden sich Lumpenleutlein finden, an deiner Leiche sich zu erlaben."

Ily görcsökben vonaglik a költészet új, ifjú internacionáléja. Bolondoknak nevezi őket, ez a legkönnyebb kitérés. Ha semmi más értékük nincs is, jellemző erre a korra, mely elvesztette minden támaszát és eszmei tartalmát s vonagló hörgéssel sikolt a végtelenség felé.

*