Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 16. szám
Az én szivem téged szeressen,
a te szived engem keressen.
Keressen de meg ne találjon,
de azért miattam ne fájjon.
Ne fájjon, csak egyedül éljen
és mint az enyém égjen, égjen.
És téged mindenki szeressen
s a te szived engem keressen.
Szép esténkint, - mily furcsa óhaj -
ajkadról felém szálljon sóhaj.
És álmodban csókolj meg engem:
szivem érezni fogja bennem.
Reggel szived szivből szeressen:
és akkor messze fogok menni
hogy a szived mindig keressen.