Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 10. szám

Boda József: Az előörs
(Egy éjszaka a galiciai erdőkben.)

Jaj, mély az erdő, méhe oly sötét,
sötétebb, mint a lelkiismeret,
félelmetes vigyázni vak ködét.

Halotti csönd, mi most reád mered
agyadra súlyosúl s a gyáva lélek
ijedt füledbe' riadót veret.

Szemed keres, - kutatva les. A véred
zurrogva fut. A fák között hazug
testetlen árnyak csöndbeszéde éled.

Csak illan itt, csak villan ott... Az út
a lég, de csak mögötted él, kering
a tánc, ha visszanézsz: halott a zúg.

Ott nyüzsg, buvik, kigyózik egyre mind...
A vaksötétbe' keze nől az ágnak
s fejedre száz parázsló szem tekint.

Fantom, tudod. - Egy fajja ez a láznak...,
- de ellen is lehet - s a szürke rög,
bokor lekushad és - előremásznak.

Galyreccsenés, fojtott beszéd örök.
Fegyvert szorít kezed és egyre ver,
dobol szegény szived, ha ág zörög,

félsz-szülte nép, ha holt avart kever.