Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 3. szám · / · Figyelő

Schöpflin Aladár: Hetedhét országban
Kozma Andor útikönyve

Kozma Andor könyve szinte dokumentumképen hat. Megtudjuk belőle, hogyan utazgatott nyaranta néhány hétig külföldi országokban egy művelt, nyíltfejű és szemű, egészséges kedvű magyar ember abban a boldog időben, mikor még utazni is lehetett, amerre az embernek kedve tartotta. Hasonló úti elbeszéléseket akármennyit hallottunk derék magyar emberektől, képviselőktől, törvényszéki bíráktól, minisztériumi tisztviselőktől nyár végén a vasúti kupékban, összejöveteleken, séta közben, nyaralás után találkozva. Figyelmes szem, amely észrevesz mindent, ami észrevehető az utas számára, aki néhány napot tölt minden városban, de különösen észreveszi a furcsaságokat, az anekdotikus apróságokat, az utazásnak mindenek fölött mint gondtalan, minden otthonhagyott dologtól és vesződségtől való függetlenségnek az élvezése, bizonyos kirándulás-szerű hangulat, a gyönyörködésre, szórakozásra való készség, a külföldi dolgoknak hasznos hozzámérése az itthoniakhoz: ami jót, kellemeset, okosat odakinn lát, szeretné hazavinni, idehaza megvalósítani. De azért mindig tudatában van, hogy "legjobb otthon", a maga magyarságának határai között marad, nem olvad bele lénye egyetlen pontján sem az idegenbe, melyre kicsit mindig úgy néz, mint valami exotikusra, tőle többé-kevésbé távolállóra. Ez fővonásaiban az ilyen utazgató magyar embernek a természetrajza. Külföldön járó magyarok gyakran esnek abba a hibába, hogy mindent bámuljanak, tökéletesnek találjanak odakinn és kelleténél alább becsüljenek mindent, amit itthon hagytak. Kozma Andor is meglátja ami más népeknél jó és nálunk rossz, de egészséges magyar érzéke megóvja a külföld-imádás szmokkériájától. A művészetek is erősen érdeklik, a múzeumokat, kiállításokat szorgalmasan látogatja és szívesen beszél róluk, de élvezésében van valami konvenció-szerű, mondanivalói nem fontosak és nem jelentékenyek, kívülről szemléli a műalkotást, nem merül el bele, nem érzi a megrendülést, amit egy-egy műalkotás az igazi műértőnek okoz. Számára alig több érdekes és néha élvezetes úti szórakozásnál. Egy képzőművészeti kultúrában szegény generáció attitűdje ez a művészettel szemben.

Kozma Andor könyve kellemes, élvezetes, nem egy részében mulatságos olvasmány. Feleleveníti az úti tárca egykor igen kedvelt, de újabb időben meglehetősen divatját vesztett műfaját, amely az utazás élvezetének felfedezésén érzett friss örömből keletkezett a tizenkilencedik század közepe táján, a nagy közlekedési utak megnyíltával, de a század végével az utazgatás általános nagy elterjedésével, a dolognak magától értetődő voltával le is hanyatlott. Talán majd egykor a háború után újra fel fog virulni valami megújult formában, ha újra megnyílnak a most lezárt határsorompók s utazni megint új vágyunk és soká nélkülözött örömünk lesz.