Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 3. szám

Ignotus: A politika mögül
Kormányváltozás

Szterényi Józsefet nemcsak pártfelei és barátai, de politikai ellenfelei, sőt, mint nem egy helyütt tapasztaltam, személyes ellenségei is örömmel üdvözlik a kereskedelmi minisztérium élén. (Volt ezt alkalom kitapasztalni bőven, mert ahány hónap óta a lehetetlen összealkotású Wekerle-kabinet újjáalakítása elhúzódott, annyi idő óta forgatták indiszkréciókkal s újságtalálgatásokkal a néhány arravaló ember nevét, úgy hogy mire végre egy közülük beérkezik, igazán kemény legénynek kell lennie, hogy közben el nem kopott.) Szterényitől nem csodát vár az ország, hanem kevesebbet, ami több: hozzáértő ellátását a főfontosságú dolgoknak, mik e minisztériumokban összefutnak, és olyan jól, amennyire a mostani keserves körülmények közt s az eddigi avatatlan gazdálkodás után lehet. Szterényi egyrészt maga ért a dolgokhoz s mindenre van bennük saját igen-je és nem-je, - másrészt éppen mert érti a dolgát, nem féltékeny azokra, akik szintén értik. A büróban nőtt nagyra, nyilván ezért nem becsüli túl a bürót. A hivatal, hallottam egyszer tőle, arra való, hogy megcsinálja, amit a társadalom akar. Bizonyos, hogy Szterényi együtt fog dolgozni a társadalommal s nem a klubnak lesz minisztere, hanem az országé. Még csak egy jó földmívelési miniszter kéne mellé, hogy az ember nyugodtabban alhasson, hogy mire fölébred, nem kormányozták el feje alól az országot.

S helyes és öröm megint Vázsonyi az igazságügyi minisztériumban. Vagyis cselekvő és kormányzó helyen, hol az ő termékeny igenje és kemény nemje egyenesen hat s egyben maga felel érte. Az igazságügyi minisztérium hadi időkben elsőrendűen politikai minisztérium, s a politikus, aki vezeti, rányomja bélyegét a kormányzatra. Wekerle ezt már a Szilágyi idejében megszokta, tehát lehetséges az ő miniszterelnöksége alatt. S ha már úgy fordult, hogy a Tisza eltávolítása óta harmadik kabinet is a parlamentarizmus megkerülésével alakult, ha így Andrássy kívül maradt rajta s viszont Károlyiék elmaradásával önkéntelen konzervativebb lett a színe: Vázsonyinak kétszeresen kell itt képviselnie nemcsak saját magát, hanem a júniusi változásnak s a mostani pártalakulásnak azt az eredeti koncepcióját is, hogy itt a polgári, a testvéries, az egyesítő haladási politika szervezkedik rendszerré a Tisza-rendszer konzervatizmus és perzekúcióval szemben.

A közöröm ellen - mert csakugyan azt keltett - hogy Károlyiék kimaradtak az új pártalakulásból, éppen azért nem lehet szólani, mert közérzés ellen nem lehet vitatkozni s közérzés nyilván valami közszükségnek felel meg. Ám ha így van, akkor tanácstalan és habozva áll az új pártalakulat és rendszer előtt az olyan, ki ennek gondolatát a szerzőjétől, Andrássytól hallotta vagy olvasta, mert hiszen a múlt nyáron Andrássy egyebet sem tett, mint hogy ezt a gondolatot hirdette, fejtegette és ajánlotta.

Cenzúrázva

A gondolat az volt, hogy míg egyebütt a társadalmi haladás frakcionálja az egységes pártokat, nálunk, megfordítva, két nagy egészbe forrassza a frakciókat, s ezzel Magyarországnak, mely sokkal inkább él parlamentjében, mint bármely más ország, megszerezze a kormányon egymást felváltó két-pártrendszer intézményét, ami nélkül a parlamentarizmus vagy zsarnoki, vagy lehetetlen. De hogy is mondta egyszer Andrássy: én nem felelhetek a saját politikámért sem, ha nem én magam hajtom végre! Történtek-e hibák vagy sem, lehet- és nem-e valakit okolni a hibákért: annyi bizonyos, hogy az új pártalakítás egyelőre nem úgy fest, mintha a két-pártrendszert hozná meg, mert, egyelőre legalább, keserű ellentétben állanak vele éppen azok az intellektuális, s bizalmatlan vagy közömbösen nézik éppen azok a munkáselemek, melyeket a politikában érdekelni, melyeket a fejlődésnek bár lassú, de biztos menetével kibékíteni, melyeket a történelmi Magyarország balja felől e történelmi Magyarországba belekapcsolni lett volna rendeltetése. Ahogy most kezdetben áll: két tűz között áll, s ha nem úgy éri el a két-pártrendszert, hogy mégis csak megtalálja az utat bal felé, akkor csak úgy érheti el, ha jobb felé találja meg. S ekkor az a szerencsétlen helyzet állna elő, hogy nem két nagy pártunk volna a parlamentben, megfelelő adherenciával a parlamenten kívüliekben, hanem két külön pártban állna: jobb felől a történelmi Magyarország s az egész parlament és kormányzat, bal felől a parlamenten kívüli intellektualitás és sokaság, s egymással gyűlölséges farkasszemet nézve, végzetesen nyomnák egymást: a jobbat még jobb, a balt még balabb felé, a jobboldalt a zsarnokságba, a balt... de itt megállok, nem jó ezt még elméletben sem elképzelni, kivált háború alatt.

Mindenkinek, akinek szava, hatalma, esze és szíve van - s van egypár ember az új kormányban, akinek van - rajta kell lennie, hogy ez el ne következzék. Hogy a demokrácia, melyről e helyen íme igazsággal volt megállapítva, hogy megakadt, megint nekilendüljön, s ne csak ezt, de egyesítse is az együvé valókat. Vannak, akik megfordítva hiszik, de én azt hiszem - s ez áll úgy ránk, mint Németországra - hogy belső béke nélkül soha nem fogjuk elérni a külső békét.