Nyugat · / · 1918 · / · 1918. 3. szám

Ibsen: Peer Gynt
A második felvonásból

Lejtős hegyoldal, nagy susogó lombos fákkal. A lombokon át csillagok fénylenek, a fatetőkön madarak énekelnek.

Egy zöldruhás nő megy a hegyoldalon, Peer Gynt szerelmi vallomásokkal követi.

A zöldruhás (megáll és visszafordul)
Igaz?
Peer Gynt (az ujjával a torkát szelve).
Oly igaz, minthogy Peer a nevem, -
Oly igaz, mint ahogy te gyönyörű lány vagy!
Akarsz? - Panaszod nem lesz ellenem,
Se fonni, se szőni nem hajtanálak.
Az ételt tőled számon nem kérem.
Tépázni se foglak soha, megigérem.
A zöldruhás. Megverni sem!
Peer Gynt. Az kellene csak!
Asszonynép-félét mi királyfiak!
A zöldruhás. Királyfi?
Peer Gynt. Igen.
A zöldruhás. Én meg királylány.
A Dovre-király leánya.
Peer Gynt. Lám, lám,
Hisz ez pompás!
A zöldruhás. Atyámnak a vára
A Ronde fokán van.
Peer Gynt. Anyám palotája,
Ahogy én tudom, sokkal nagyobb ám.
A zöldruhás. Nem ismered-e Brose királyt még?
Peer Gynt. És te anyámat, Aase királynét?
A zöldruhás. Atyám haragja sziklát repeszt.
Peer Gynt. Leomol, ha anyám pörölni kezd.
A zöldruhás. Atyám felugrik a boltozatig.
Peer Gynt. A sebes árnak anyám neki vágtat.
A zöldruhás. Nincs más ruhád, csak ez a cafat itt?
Peer Gynt. Látnád csak az én ünnepi ruhámat!
A zöldruhás. Hétköznap is én aranyba, selyembe!
Peer Gynt. Ez mintha rost és szőrkelme lenne.
A zöldruhás. Igen, azt az egyet eszedbe vésd,
A rondei népnél a berendezést:
Két arca van ott minden dolognak.
Ha előtted áll atyám palotája,
Könnyen megesik, azt gondolod majd,
Csunya sziklarakás, ami utad állja.
Peer Gynt. Nálunk is így van, de akkurát!
Mi arany, szemétnek mondanád.
S a fénylő ablak, mintha kitörve,
És ócska ronggyal volna kitömve.
A zöldruhás. Fekete - fehérnek, csunya látszik szépnek.
Peer Gynt. Szennyes - tisztának, a nagy - kicsikének.
A zöldruhás (a nyakába borul).
Úgy látom, Peer, összevalók volnánk!
Peer Gynt. Mint hajhoz a fésű, mint lábhoz a nadrág.
A zöldruhás (föl a hegy felé kiáltva).
Nászmén! Nászmén! Jöjj nászparipám!

(Óriási vaddisznó jön szaladva, nyakán kötél-darab fék gyanánt, hátán egy ócska zsák nyereg gyanánt. Peer Gynt fölveti rá magát és a zöldruhást maga elé ülteti.)

Peer Gynt. Hajrá! Befelé, Rondevár kapuján!
Előre, hajrá! Siess, deli mén!
A zöldruhás (negédesen).
Ah, oly lehangolt valék az imént
Sohse tudhatjuk, hogy mi jöhet aztán!
Peer Gynt (a vadkant vesszőzve elnyargal).
Nyereg és szerszám mutatja a gazdát!

A Dovre-manó királyi csarnoka. Udvari manók, földszellemek, koboldok nagy gyülekezete. A Dovre-manó a trónon ül, koronával és kormánypálcával. Mellette kétoldalt gyermekei és legközelebbi rokonsága. Peer Gynt előtte áll. Nagy izgalom a teremben.

Udvarimanók. Üsd a keresztényt, ki megbabonázta
A Dovre-király legszebb szüzét!
Egy manófi. Levágjam az ujját?
Másik manófi. Képére másszak?
Egy manószűz. Hu, hadd harapom le a csipejét!
Egy boszorkány (habszedő kanállal).
Levesnek főzzük vagy becsináltnak?
Másik boszorkány (fölszelő késsel).
Lábasba pirítsuk, vagy húzzuk-e nyársra?
A Dovre-manó. Jeges víz a vérbe!
(Közelebb inti magához a bizalmasait.)
Miért ez a lárma?
Utóbbi időben rák-mód haladunk,
Alig tudjuk már hányadán vagyunk,
S kis népi segítség elkelne bátran.
Amúgy is a fickó csaknem hibátlan,
S mint látom erős és tagbaszakadt.
Igaz, a nyakán csupán egy fej van,
De hát nincsen több a lányomén sem.
Három fejű manó nincs már divatban,
Sőt kétfejű is elvétve akad,
S hozzá a fej is olyan, amilyen.
(Peer Gynthöz.)
Tehát te az én leányom akarnád?
Peer Gynt. Igen, s hozományul apja birodalmát.
A Dovre-manó. Ameddig élek, birod felerészben,
És holtom után tied lesz egészen.
Peer Gynt. Jó, elfogadom.
A Dovre-manó. Megállj, fiacskám! -
Egyet-mást neked is meg kell igérned,
S ha csak egyet megszegsz, vége a kötésnek,
És élve innét ki nem szabadulsz ám.
Első: megigéred, ügyet se vetsz rá,
Ami kivül van Ronde határán,
Kerülsz napot, tettet és közhelyeket.
Peer Gynt. Nem nagy feladat, ha király lehetek.
A Dovre-manó. S most megtapintom, fiam, a koponyád.
(Föláll a trónról.)
A legidősebb udvari manó (Peer Gynthöz).
Bölcsességfogad, lássuk, van-e hát,
Feltörni a Dovre-manó dióját?
A Dovre-manó. Manó s ember közt mi a különbség?
Peer Gynt. Ahogy én látom, nincs semmi különbség.
Nyársal az öregje, karmol az apraja,
Éppúgy, mint nálunk: aki bírja, marja.
A Dovre-manó. Nagyon igaz, ebben egyeznénk.
De a reggel-reggel, s az este-este,
Valami különbség mégis lesz közte. -
Figyelj ide most, megérted tüstént,
Kivül, a kéklő égbolt alatt
A szabály: "Ember, légy önmagad!"
Itt benn, minálunk a bölcsesség
Igy szól: "Manó, légy magadnak - elég!"
Az udvari manó (Peer Gynthöz).
Sejted mélységét?
Peer Gynt. Ködösnek tetszik.
A Dovre-manó. Ez a hasító, metsző "elég"
Legyen cimeredben a jeligéd.
Peer Gynt (a fületövét vakarva).
Igen, de-
A Dovre-manó. Másképp úr nem lehetsz itt!
Peer Gynt. Eh, mit! Legyen, hisz egyre mén -
A Dovre-manó. Aztán kellőképp becsülni tudjad
A mi házias életmódunkat.
(Int: két disznófejű manó fehér hálósapkával stb. ételt s italt hoz.)
Sört ád az ökör, a tehén süteményt,
Édes, savanyú-e, ne nézd az ízét,
A fő dolog, s ezt ne feledd el,
Itthon készül minden eledel.
Peer Gynt (ételt, italt eltaszítva magától).
Kap az ördög a házi italtokon!
Ezt én megszokni sohasem fogom.
A Dovre-manó. A serleg arany, s az is vele jár,
S a serleg urára lányom kegye vár.
Peer Gynt (fontolgatva).
Igaz, írva van: Győzd meg magadat! -
S idővel a sör is hamarább leszalad.
Gyerünk!
(Enged).
A Dovre-manó. Okosan, dicsérem eszed.
Köpködsz?
Peer Gynt. Segít majd a szokás hatalma.
A Dovre-manó. S most a keresztény köntöst leveted,
Mert hát tudnod kell, a Dovre-szavamra:
Ez mind hegyi szőttes, a völgy nem ád,
Csak farkunk végén a pántlikát.
Peer Gynt (mérgesen).
Nekem nincs farkam!
A Dovre-manó. Kaphatsz azonnal,
Kamarás, ide egy ünnepi farokkal.
Peer Gynt. Próbáld! - Bolondot csinálni belőlem?
A Dovre-manó. Csupasz farú kérő nálam ne reméljen.
Peer Gynt. Állattá tenni?!
A Dovre-manó. Tévedsz, fiam, csak
Illő kérővé tenni akarlak.
Narancsszín uszályt fogsz kapni, és
Ez itt a legfőbb kitüntetés.
Peer Gynt (fontolgatva).
'sz mondják, az ember csak egy pehely.
S kicsit a szokáshoz símulni kell.
Kösd fel!
A Dovre-manó. Belőled manó fog válni.
Az udvari manó. Próbáld, tudod-e szépen csóválni?
Peer Gynt (bosszúsan).
Hó, hát nem elég tinéktek ez sem?
Tán még keresztény hitem, is levessem?
A Dovre-manó. Nem, azt nyugodtan megtarthatod.
A hitre nincs vám, behozhatod.
A manót alakja és kérge mutatja.
Ha ruhára, díszre megegyezünk,
Legyen te neked hit, ami félsz minekünk.
Peer Gynt. Egy s más különösség ellenére,
Veled az ember még összeférne.
A Dovre-manó. Jobbak vagyunk mi, mint a hírünk!
Tőletek ebben is különbözünk. -
Ezzel a komoly rész ím, véget ére,
Most jöjjön a víg rész, szem s fül örömére.
Előre, zenészlány! Hadd szóljon a hárfa!
Elő, táncoslány, a dovrei táncra!
(Zene és tánc).
Az udvari manó. Hogy tetszik?
Peer Gynt. Hát, hm! -
A Dovre-manó. Csak mondd ki bátran.
Mit látsz?
Peer Gynt. Amitől borsódzik a hátam.
A húrt veri egy csengős tehén patája,
Bugyogós disznó tipeg reája.
Udvari manók. Fald föl!
A Dovre-manó. Tudjátok: a szeme s füle vét!
Manószűzek. Hú, tépd ki fülét és szúrd ki szemét!
A zöldruhás (sírva).
Huhu! Ilyet kell eltűrni nékünk,
Ha én s a húgom lejtünk s zenélünk!
Peer Gynt. Ohó, te valál? Kis tréfa csupán,
Mulatság közben megjárja talán.
A zöldruhás. Meg mersz esküdni?
Macska vigyen el,
Ha csinos nem volt a tánc s a zene.
A Dovre-manó. Hjah, az emberfaj különös faj ám,
Nagyon makacsul csüng a hordaján.
Velünk harcolva, ha egy vágást kap,
Ma megsebesül, s begyógyul másnap.
A vőm csak eléggé hajlékony, vagy mi?
A keresztény köntöst kész volt elhagyni,
A sörös kancsót önként ürítette,
A farkat hátul önként fölvette, -
Megtette, amit csak kívántunk tőle,
Bizonyosnak vettem, hogy az ősi Ádám
Egyszer s mindenkorra eltünt belőle,
S egyszerre csak íme, megint kibújt ám.
Fiam, megrögzött természeted ellen,
Kezelés alá kell téged vennem.
Peer Gynt. Mit akarsz csinálni?
A Dovre-manó. A bal szemedet
Kis karcolással kancsallá tészem,
S akárhova nézz, szebbnek látsz mindent.
A másikat meg kiveszem egészen -
Peer Gynt. Részeg vagy?
A Dovre-manó (néhány éles, hegyes eszközt rak az asztalra).
Ime, az eszközeim.
Ellenzőt kapsz, mint bösz ökör,
S arádban azonnal gyönyörködöl,
Nem fog káprázni többé a szemed
Tipegős disznót s csengős tehenet -
Peer Gynt. Bohó fecsegés!
A legidősb udvari manó. A Dovre-manó
Bölcsen beszél, te vagy a bohó!
A Dovre-manó. Gondold meg, naponként és éveken át
Mennyi baj érhet, mily sok bosszuság.
S a könny maró lúgjának, nemde,
Forrása a szem: ez jusson eszedbe.
Peer Gynt. Igaz, és az áll a postillákban,
Ha botránkoztat a szemem, kivájjam.
S mikor látom majd a világot újra
A régi szemmel?
A Dovre-manó. Sohasem, barátom.
Peer Gynt. Vagy úgy! Akkor hát magamat ajánlom.
A Dovre-manó. Mit akarsz odakünn?
Peer Gynt. Megyek az utamra.
A Dovre-manó. Megállj! Ide hozzánk könnyű bejutni!
De a Dovre-várból nem vezet út ki.
Peer Gynt. Erőszakkal csak nem akarsz talán -?
A Dovre-manó. Legyen eszed, herceg, hallgas reám!
Manósághoz van benned tehetség.
Akárki máris manónak tarthat.
S az lenni akarsz?
Peer Gynt. Bizony szeretnék.
Menyasszonyt s hozzá biztos birodalmat,
Belátom, az ember ingyen nem kaphat.
De hát mindennek meg van a módja.
A farkat, igaz, hogy elfogadtam,
De csak tőlem függ, hogy újra leódjam,
Levetém kopott, foltos ruhámat,
De fölvehetem, ha kedvem támad,
S ha a dovrei-koszt meg-megszalaszt is,
Kiheverem majd lassanként azt is.
Megesküszöm, hogy deli szűz a tehén,
Egy esküt mindig lenyelhetek én,
De hogy az ember sohse szabaduljon,
Még tisztességgel meghalni se tudjon,
Hogy életfogytig manóként éljen,
Hogy vissza többé soha ne lépjen, -
Pedig te tőlem épp ezt kívánod,
Csakhogy én erre reá nem állok.
A Dovre-manó. No de most mindjárt elönt a méreg,
Akkor azután tréfát nem értek.
Hitvány féreg te! Tudod, ki vagyok?
Az én lányomhoz mertél közeledni -
Peer Gynt. Nem igaz!
A Dovre-manó. Nincs más mód, mint nőül venni.
Peer Gynt. Még rám fogod tán?
A Dovre-manó. Mit? Még tagadod,
Hogy őt megígézted, s hogy vágytál rája?
Peer Gynt (fújva). Ennyi az egész? Ki az ördög bánja?
A Dovre-manó. Az ember örökké a régi marad.
A lelket vallja szájjal valamennyi,
De csak arra ád, mit ökle fölérhet.
Te azt hiszed hát, a vágy - az semmi?
Várj egy kicsit, mindjárt megérted -
Peer Gynt. Hazugság horgát ki hiába vetnéd!
A zöldruhás. Kilenc hó múlva apa léssz, Peerem.
Peer Gynt. Nyisd fel, kimegyek.
A Dovre-manó. Rénbak bőrében
Kapod a porontyod.
Peer Gynt (az izzadságot törölve magáról).
Csak már ébrednék!
A Dovre-manó. A várba küldjük?
Peer Gynt. A parókiának!
A Dovre-manó. Jól van, Peer herceg, ahogy kívánod.
Bizonyos, hogy megvan s itt lesz a sora,
Meg hogy utódod gyarapodni fog,
Az ily fele-más faj nagyon szapora -
Peer Gynt. Öreg, ne nyakaskodj, mint egy tulok,
Legyen eszed, szűz! Egymást értsük meg!
Tudd meg, nem vagyok sem dús, sem herceg, -
S mérj meg bár rőffel, vagy mérlegen,
Velem nem sokat nyersz, hidd el nekem.
(A zöldruhás elájul, és manólányok kiviszik.)
A Dovre-manó (egy ideig megvetőleg néz rá, aztán így szól):
A szikla-falhoz a fejét, gyerekek!
Manófiak. Apus, hadd játsszunk előbb bagoly-ölyvet,
S farkasdit véle, s macskát-egeret!
A Dovre-manó. Csak rajta! De én aludni megyek,
Bosszús vagyok. (Elmegy.)
Peer Gynt (Manófiaktól kergetve).
Hagyj, ördögi fajzat!
(A kéményen át akar menekülni.)
Manófiak. Dzsinek, koboldok, csipjétek vissza!
Peer Gynt. Au!
(A pincébe vezető csapó-ajtón át akar menekülni.)
Manófiak. Zárjatok el minden hasadékot!
Udvari manó. Mulat az apróság!
Peer Gynt (egy manókölyökkel küszködve, aki harapva csüng a fülén).
Elereszd, te pimasz!
Udvari manó (az ujjaira koppintva).
Királyi sarjjal - csinján, te kamasz!
Peer Gynt. Egy patkánylyuk -!
(Oda felé szalad.)
Manófiak. Elzárni, koboldok!
Peer Gynt. Rosszabb az öregnél ez a siheder-nép!
Manófiak. Széttépni -!
Peer Gynt. Ah, ha kis egér lehetnék!
(Körül futkos.)
Manófiak. Kerítsd! Kerítsd!
Peer Gynt (sírva). A tetű de boldog!
(Leroskad.)
Manófiak. A szemét!
Peer Gynt (a manó-csoport alá temetve).
Anyám, segíteni!
Mert meghalok!
(Templomi harangok szólnak a távolban.)
Manófiak. A hegyi kolompok!
A feketecsuhás tehenei!

(A manók zajongva és sikoltozva menekülnek. A csarnok összeomlik, minden eltűnik.)
Sűrű sötétség. - Hallani, amint Peer Gynt maga körül suhint és vág egy nagy ággal.

Peer Gynt. Felelj! Ki vagy?
Egy hang a sötétben. Én magam.
Peer Gynt. El az útból!
A hang. Kerülj körül, Peer! Elférsz te is itt jól.
Peer Gynt. (másutt akar keresztülmenni, de ismét belebotlik)
Ki vagy?
A hang. Én magam. Elmondhatod ezt te?
Peer Gynt. Mondom, ami tetszik, karddal felelek!
Vigyázz! lesuhint mindjárt a fejedre!
Saul százat vert le, Peer Gynt ezeret!
(Üt és vág.)
Ki vagy?
A hang. Én magam.
Peer Gynt. Ez ostoba választ
Megtarthatod, hallottam már azt.
Mi vagy tehát?
A hang. A nagy Görbe.
Peer Gynt. Na lám!
Előbb fekete, most szürke talány.
El az útból, Görbe!
A hang. Kerülj körül, Peer!
Peer Gynt. Egyenest!
(Üt és vág.)
Elesett!
(Előre hatol, de neki megy.)
Hó, több is van egynél?
A hang. Csak a Görbe, Peer Gynt! Egyetlenegy!
A Görbe, ki meghalt, s kibe kárt tevél,
A Görbe, ki maghalt, s a Görbe, ki él.
Peer Gynt (eldobja az ágat).
Fegyver nem fog, a harc ökölre megy!
(Keresztülvágja magát).
A hang. Öklödre bízd csak, karod ne kiméld!
Hi-hi, Peer Gynt, s eléred a célt.
Peer Gynt (visszajön).
Előre s vissza, egyforma hosszú,
Ki és befelé, egyképp szűk az út!
Köröskörül! Itt van! Meg amott!
Kilépve megint a körbe jutok.
Mi neved? Hadd lám, ki, mi vagy?
A hang. A Görbe.
Peer Gynt (körül tapogatva).
Nem holt. Nem élő! Nyúlós és szürke.
S alaktalan. Mintha félig-éber
Morgó medvékre botolna az ember!
(Kiáltva.)
Üss vissza!
A hang. A Görbe nem oly bohó.
Peer Gynt. Üss!
A hang. A Görbe nem üt!
Peer Gynt. Küzdj ellenem!
A hang. Harc nélkül enyém a győzelem.
Peer Gynt. Egy csipkedő dzsin - az volna jó!
Vagy egy öklömnyi kölyök-manó!
A kivel verekedni lehet. Horkol!
Hé, Görbe!
A hang. Mi kell?
Peer Gynt. Használd erődet!
A hang. A nagy Görbe mindent módjával győz meg.
Peer Gynt (a saját karjába és kezébe harap).
Körmöm s fogaim húsom hadd véssék!
Saját véremnek halljam csöpögését!
(Nagy madarak szárnysuhogása hallatszik.)
Madárhang. Jön, Görbe?
A hang a sötétben. Igen! Lépést, lépésre.
Madárhang. Testvérek, mind, mind! Ide, mit se késve!
Peer Gynt. Ha megvédhetsz lány, tedd egy-kettőre!
Ne nézz fejhajtva magad elébe!
A kapcsoskönyvet! Röpítsd a szemébe!
Madárhang. Tántorog!
A hang. A mienk!
Madárhang. Testvérek előre!
Peer Gynt. Nagy ár az életért, bár élni kivánnék,
Egy órai ily sorvasztó játék.
(Összeroskad.)
A madarak. Görbe, elesett! Fogjad! Viheted!
(Harangszó és zsoltárének hallatszik a távolból.)
A Görbe (megsemmisül és hörögve szól).
Erős! Nők álltak a háta megett.

Patthy Károly