Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 23. szám · / · Figyelő

Ignotus: J. Pikler Sinnesphysiologische Untersuchungen

Most karácsonykor lesz öt esztendeje, hogy, a szerkesztőség megkeresésére, Pikler Gyula budapesti egyetemi tanár itt a Nyugatban A lélektan megfordítása címmel ismertette s egy hónap múlva részletesebben megvilágította érzéklettani elméletét, mely ha megáll, valóban azt cselekszi, mit a tanulmány címe mondott: megfordítja a lélektant, valahogy úgy, mint ahogy idők során megfordult például a csillagászat, mikor a föld helyébe, mit addig a mi világunk közepének hittek, a Napot állították oda. Csak éppen hogy míg a csillagászat megfordítása az embernek arra a természetes egocentrikusságára volt démenti, mely a földre tolja tovább abbéli hitét, hogy ő a világ közepe: a Pikler megfordítása, úgy látszik, e hitnek természeti alapjait ássa ki, azt állítva, hogy mikor a külső világot érzékeljük, akkor is magunkat érzékeljük. A ma általánosan vallott nézet helyett, mely szerint a világ tárgyairól való érzékleteink a tárgyaknak testünkre gyakorolt benyomásai, magasabb értelmi életünk pedig e benyomások egymásra való hatásából s feldolgozásából alakul: Pikler azt tanítja, hogy érzékleteink testünknek a tárgyakkal szemben való ellenállásából erednek, magasabb értelmi életünk pedig abból, hogy testünk ezt az ellenállást a tárgyak együttes vagy egymás utáni soraival szemben az élet lényege szerint való eleven, folyton újjászülető s újra meg újra alkalmazkodó módokon végzi. Ez elmélete kidolgozásába fogott volt akkor, őt év előtt, Pikler - ennek adta akkori tanulmányában rövid programját, s e programnak beváltása a Sinnesphysiologische Untersuchungen című harminckét ívnyi testes munka, mely most Pikler tollából az ő régi lipcsei kiadójánál, Johann Ambrosius Barthnál jelent meg. A könyv címe, mint látnivaló, más, mint a Nyugatbeli tanulmányé volt - az előszóban Pikler meg is mondja miért -, azért, úgymond, mert bár kutatásai céljukat lélektani úton igyekeznek elérni, s érdeklődésüknek tárgyával, a tudatállapotokkal, inkább a pszichológusok szoktak foglalkozni, mint a fiziológusok, mégis maga a cél nem lélektani, hanem fiziológus, nem az, hogy leírja a tudatállapotokat s meghatározza egymással való összefüggésüket, hanem hogy meghatározza az objektív folyamatokat, mikből tudatállapotok származnak. Hogy Pikler annak idején a Nyugattól nem sajnálta a programvallást, már azért is jó, mert így (s erre hivatkozik is könyvében), nyomtatott bizonyítéka van rá, hogy elmélete már akkor készen állott, szemben a szellemes francia tudóssal, Le Dantec-kal, ki azóta s ezenközben futólag ugyanilyen nézetekkel állt a tudományos nyilvánosság elé. Így állván a dolgok, az ügyből aligha fog prioritási vita keletkezni, ellenben a két kutató e találkozása egy közvetett bizonyítékkal több arra, hogy nyilván helyes nyomon járnak, s találkozniok kellett, mert az igazságnak útja egy... A Pikler gondolkodásában különben sem afféle errátikus blokk ez az ő elmélete. Szükség, mert logika szerint kellett ehhez eljutnia az ő régi belátásos elméletéből, mellyel már mint fiatal tudós közel egy emberöltő előtt a jogi és társadalmi intézmények forrásának a szubjektív, a tudatos emberi belátást vallotta, s aki majd megírja a Pikler életrajzát, hogy mint kezdte mint ismeretelméleti bölcsész, hogy folytatta, mint jogbölcsész s a jog lelki gyökerei körül való kereskedés mint vitte őt át a pszichológiába, majd, ennek mélyén, a fiziológiába: az az érzékleti folyamat, mint Pikler nevezi, alkalmazkodási elméletének fejlődéstörténetét is megírja. A most megjelent nagy könyv ez elméletet nem általános filozófiai elmélkedésben tárja fel, hanem az érzékek élettanának számos speciális vitakérdésére adott feleletek - német terminussal szólva: Einzeluatersuchung-ok - formájában építi ki, innen a könyv címe is. E vizsgálódások az új kísérleti tények egy hosszú sorára is támaszkodnak - a legfontosabb ezek közt a megkettőztető és egyszerűsítő kinematográfia. Világos, hogy ha a Pikler elmélete beválik, akkor a lélektannak betű-szerint revolúciója előtt állunk, és bár e könyv a művelt laikus számára is érthetően és érdekesen van megírva, a Pikler régebbről ismert páratlan szabatosságával s világosságával, e laikusnak, mielőtt az új tanítást világnézetébe illesztené, meg kell várnia, mint és minő végső eredménnyel víják majd meg vele harcukat a szakemberek, kiknek legnagyobbjaival száll a magyar tudós könyve név szerint és egyenkint vitába. Ez, mellesleg, bizonyság arra, hogy mikor Pikler e könyve megírhatása kedvéért visszavonult társadalmi harcainktól, melyekben pedig az ő gondolatainak nem csekély ébresztő részük volt, nem azért tette, mintha e bevált harciassága alább hagyott volna. Hanem mert aki a gondolatokat termeli, nem szóródhatik el a propagandában, s a tudós azzal harcol legfoganatosabban, ha teremt. A Nyugat e sorokkal csak bejelenti az először e hasábokon ígért könyvnek megjelenését - ismertetését s bírálatát egy szakembertől várja.