Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 20. szám · / · Rédey Tivadar: Julius

Rédey Tivadar: Julius
3.

A julius beteg volt és parázna,
Velőmbe rontott rontó tűzvarázsa.
A kincseim mind zsámolyodra raktam,
Mit szüreteltem és amit arattam,
Fürtös, kalászos drága kincseket -
Szólnod se kellett volna: intened
Csupán, hogy mondjam: úrnőm! mind neked,
Mind neked szüreteltem és arattam
E fürtös és kalászos kincseket!

Végigsepert rajtok tekinteted
S - meséid kincsét álmodád magadban!

Én bortalan-buzátlanul maradtam,
Kacagtató árny kacagó nyaradban,
Testetlen árnyék, néma és zavart -

Mert julius varázsa fölkavart.