Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 14. szám
Esthajnalcsillag: mért kell álomra térnem,
Ha már születtem, mért nem élhetek ébren?
Tejút: mért kell sósat meg keserűt ennem,
Anyatej méze mért nem maradt meg bennem?
Fiastyúk: mért kell, mikor már mindegy minden,
Élnem, ha élek úgyis gyermekeimben?
Göncölszekér: mért hivogatsz csillagszárnyon?
Kapj föl, - ne kelljen a halált is kivárnom.