Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 7. szám · / · Cholnoky László: Cholnoky Viktor

Cholnoky László: Cholnoky Viktor
6.

Említettem, hogy Cholnoky Viktornak nincs egyetlen munkája sem amelyben igazi önmagát teljesen átadná. Ha ő maga önmagát véli adni ebben vagy amabban, (főként a Beteg emberek ciklusban) vagy ha az olvasója véli őt feltalálni ugyanott, - mindketten tévednek. Mindaz Cholnoky Viktornak csak egy-egy művészien készült, de készült hangulata. Van azonban egy, - rendkívül finoman csiszolt - elbeszélése (Az Agórán), amelynek megírásakor az ihlete valahogy kicsalogatta őt abból a körből, amelyben állva minden külső dolgot pusztán az önmagával való vonatkozásban tudott látni (mint majdnem minden más munkájában). Ez a kis szórakozottsága aztán megtréfálta őt: rávette, hogy tudtán és akaratán kívül, - ezt is kétségtelenül tudom, - ez egyszer a valódi önmagáról beszéljen.

«- És megöregedett, maga sem tudta hogyan... Nem neki volt igaza a világ ellen, hanem a világnak volt igaza vele szemben. Látszólag igaza. De a legfelsőbb igazság, amely emberi kézzel még elérhető, azt mondja, hogy egyáltalán nincs is igazság. És minden tény kifordítva is ténnyé válik. Az az öreg ott, a Poikilé márványlépcsőjén, bizonyság erre. Átálmodta az egész életét. És amikor ébren volt, az álmok nyugalmas és biztos levegője vette körül, de amikor aludt, az élet minden izgalma keresztüljárta agyának serkenésre kész velejét. Ébren alvajáró volt és élhetetlen, álmában biztos, agresszív, türelmetlen és jövőbelátó. De mindez kifordított tényként is megmutatkozott benne».

Az elbeszélés többi része messzire ellendül. Hanem ez a különös öregember az igazi, a negyven esztendejével is már oly öreg, a valódi Cholnoky Viktor, úgy, ahogyan ő maga is tudta önmagát.