Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 1. szám

Fekete Miklós: Gazdasági figyelő

A háborús gazdasági problémák között nem kis jelentőségű az a kérdés, hogy mi történjék a legyőzött ország valutájával. A két Balkán háború, melynek folyamán a győzők nagy indolentiát tanúsítottak e kérdéssel szemben s mely indolentiának káros következményei a háború után is érezhetők voltak, éppen elég tanulságot nyújtott a most folyó háborúban résztvevők számára. Ezen tanulságokkal a szakirodalom eleget foglalkozott, nem ugyan nálunk, hanem Németországban. Az ezen kérdéssel való foglalkozás alapján jegecesedett ki azután az a felfogás, hogy a legyőzött állam valutájának épségben tartása első sorban a győző államnak áll érdekében, mert világos, hogy minél jobb pénzzel tud eleget tenni a legyőzött állam a győzővel szemben fennálló, vagy keletkező kötelezettségének, annál több haszna van ebből a győző államnak. Németország, a valutapolitikusok e megállapítását elfogadta és Belgium legyőzése után első gondja az volt, hogy a belga pénzügyeket szabályozza. A szabályozást egy kitűnő hírnévnek örvendő teoretikusra Felix Somary-ra bízta, ki a belga jegybank új alapra való fektetésével maradandó becsülést vívott ki magának. Bevezetésképp ezt abból az alkalomból mondottuk el, hogy a német kormány legújabban a Lengyelországban megszervezendő jegybank gondolatával foglalkozik. Teszi ezt pedig saját jól felfogott érdekében azért, hogy az elfoglalt országrész valutáris viszonyait megalapozva, pénzügyileg és általában gazdaságilag történendő exploitációját minél gazdaságosabbá tegye. Megnyomorított valuta mellett, a meghódított terület gazdasági értékeinek devalvációja és ezzel kapcsolatban a lakosság egy rétegének elszegényedése következik be, mely körülmény különösen az esetben nem tekinthető örvendetesnek, ha a győzőnek a legyőzött országgal vagy meghódított országrésszel szemben a status-quo-antén túlmenő szándékai vannak. Németországnak a legyőzött államokkal folytatott céltudatos valutapolitikájával szemben az Osztrák-magyar monarchia valutapolitikája ökonomikusnak nem mondható. Nem menve most bele mélyebben a szerb valutával kapcsolatban kiadott rendelkezések bírálatába, arra nézve, hogy mily eredménnyel rendeztetett ez, csak egy körülményre utalunk, arra jelesül, hogy a koronának jelentékeny disagiója van a dinárral szemben. Tudjuk, hogy ez az entente inkább politikai jellegű mint valutapolitikai intézkedéseivel áll kapcsolatban (Franciaország állandóan bevált fix kurzussal bizonyos összeg dinárt), de azt is tudjuk, hogy ha úgy rendezték volna a dinárkérdést, mint a németek a belga valutát, akkor az entente sakkhúzás-szerű valutapolitikai intézkedései nem, vagy csak csökkent mértékben érvényesültek volna. Remédiumul a béke-hangulat mellett is azt javasol egy német mintára rendeztessék haladéktalanul, saját kereskedelmi és államfinanciális érdekeket szem előtt tartva, a szerb valuta kérdése.

*

A háborúban álló államok gazdasági erőkifejtési képessége, mindkét oldalon hatalmas mértékben nyert tápot. Az entente államokat illetőleg a gazdasági erők nagyobb arányú kifejtésének lehetőségét Lloyd George pozícióváltozása, illetőleg politikai hatalmának megnövekedése jelenti. Már a múltkori írásunkban jeleztük, hogy a német, most már törvénnyé vált polgári szolgálati kötelezettség nem sokára a többi államok részéről is be fog hozatni. Lloyd George politikailag való előtérbe kerülése azt jelenti, hogy Németország első követője e tekintetben Anglia lesz. Ez az új angol miniszterelnök kijelentéseiből és háborús belpolitikai programjából is következik. Legelső teendője lesz, mondotta volt, hogy a hadi célok érdekében a munkakötelességet szabályozni fogja, még pedig úgy, hogy 60 éves korig mindenki munkára legyen szorítható. Ez elhatározása Lloyd Georgenak nem kis jelentőségű. Ha Németországban a hadiipar megerősödését várjuk ez intézkedéstől úgy, ugyanennek bekövetkezését kell várnunk Angliában is. Kell pedig ezt várnunk annál inkább, mert ha Anglia meg tudta csinálni azt, hogy tulajdonképpen a semmiből szervezett egy hatalmas hadsereget, úgy fel kell tételeznünk, hogy Lloyd George, ki kétségtelenül a legkitűnőbb szervezők egyike, a polgári munkát is meg fogja tudni úgy szervezni, hogy ezáltal az angol hadsereg akció és ellenálló képessége fokozódjon, úgy hogy a német polgári szolgálati kötelezettség várható eredményeit, a Lloyd George-féle munka-mobilizációs tervezet előreláthatólag ellensúlyozni fogja.

Míg az entente államok gazdasági ereje Lloyd Georgenak a jövőben szabadabban érvényesülhető szervezői képessége által nyert nagy mértékben számba jövő energiaforrást, addig a központi hatalmak Románia egy nagy részének meghódítása által érték el ezt. Romániának a háborúba való beavatkozása alkalmával prekärnek elsősorban gazdasági szempontból tartatott a helyzet. Igen természetesen azért, mivel a beavatkozás azt jelentett, hogy a gabona és ásványolajneműek oly szükséges behozatala átmenetileg - csak az volt kérdéses, hogy meddig - szünetelni fog. Váratlan és meglepetésszerűen gyors előnyomulásunk következtében Románia területéből több, mint 60.000 km2 kezünkre került, ami azt jelenti, hogy az ezen területen fekvő gazdasági értékek is kezünkre jutottak. Románia leggazdagabb petróleumforrásai az elfoglalt területrészen vannak és ez egyértelmű avval, hogy egy kis átmeneti idő és a forgalmi viszonyok némi javulása után meg fog szűnni a petróleumhiány és a benzinéhség. Igen valószínű, hogy Románia nagy részének meghódítása a központi hatalmak gabona és takarmányszükségletén is jelentős mértékben fog lendíteni. Ez annál is inkább feltehető, mivel Románia mezőgazdasági termelésének egy részét rendszeresen exportálni szokta. Az exportlehetőségek a beavatkozás óta a minimumra csökkentek és így előreláthatólag elfoglalt és még elfoglalandó területeken jelentékeny mennyiségű készlet fog a győzők kezére jutni. Románia 1915. évi búzatermése 25 millió q volt, árpája 8 millió q, zabja 8 millió q, tengerije pedig 26 millió q volt. E termésmennyiséggel szemben saját szükséglete az utolsó évek átlagában búzában 10 millió, tengeriben pedig 18 millió q-át tett ki. E számok alapján világos, hogy az export szünetelése miatt rengeteg gabona van még az országban és remélhetőleg a Romániában felhalmozódott és az entente által lefoglalózott ezen gabonamennyiségek nem kis mértékben fognak hozzájárulni ahhoz, hogy dugába dőljön az entente-nak a központi hatalmak kiéheztetésére irányuló, mindeddig meddőnek bizonyult törekvése.

*

Az értékpapírok áremelkedése majdnem az összes háborús, de mondhatjuk a semleges államok gazdasági életének jellemző tünete. A papírok, ma olyan keresettek, hogy igen sok közülük magasabban áll, mint bármikor békében. A laikus spekulációt lát e jelenségben s míg irigyen gondol azokra, kik vagyonokat kerestek a conjuncturális áremelkedéseken, avval vigasztalja magát, hogy lesz még egyszer debacle is. Szó sincs róla, van spekuláció és az is valószínű, hogy lesz dábacle, de míg az első nem általános ok, az utóbbi sem lesz általános következmény. A papírok áremelkedése kétségen kívül feltűnő jelenség, de egészen gazdasági, sőt ökonomikusan gazdasági okai vannak. A háború kitörésekor, hogy bizonyos általánosságban várt pániknak elejét vegyék, majdnem az összes európai börzéket bezárták és csak hosszabb-rövidebb ideig tartó átmeneti idő múltával nyitották meg ismét. Üzlet azonban a tőzsdék szünetelése alatt is volt - magánforgalomban -, és éppen ezen idő alatt létrejött üzletek bizonyítanak amellett, hogy deroute, legálisan szabad forgalom esetében sem lett volna. A papírok ugyanis, a háború kitörését megelőzőleg, mintegy gyászhírnökként jelentkezett gazdasági depresszió következtében már olyan alacsonyan állottak, hogy lejjebb már a háború első napjaiban az embereken uralkodó bizonytalan érzés és ijedelem se szoríthatta volna, amint, hogy tényleg, a háború első néhány hónapjában, az árfolyamok az utolsó béke-hónapok niveauján stabilizálódtak. A háborús ijedelem elmúltával - a gazdasági láz meglepően gyors lefolyású volt - csakhamar az összes üzemek ismét öntudatosan láttak munkához, különösen akkor, mikor világossá vált, hogy a hadsereg szükségletének ellátására koncentrálódott ipari termelésben, majdnem minden üzem részt vehet, A lendületet vett termelés pedig mind rentábilisebb kezdett lenni. A külföldi nyersanyagok kimaradása következtében egyrészt, másrészt pedig a mezőgazdasági termelvények erős áremelkedése következtében, az ipari cikkek ára, kapcsolatban természetesen a megnövekedett kereslettel erős lendületet vett. A megnövekedett árak fokozták a jövedelmeket, hatottak az üzemek értékére és növelték a részvények belső értékét is, mely körülmény külső megnyilvánulásaképp az árfolyamok emelkedni kezdettek. Az árfolyam emelkedés még a magánforgalom ideje alatt keletkezett, később folytatódott a tőzsdén és fog folytatódni, a béke hírek dacára, a jövőben is, valószínűleg nemcsak egy papírban. Mondottuk, hogy a papírok áremelkedésében lehet spekulációs elem, de, hogy a spekuláció hajtotta volna fel a papírokat általában, az annál kevésbé mondható, mivel az üzemek értékének általános emelkedésével parallel az összes európai piacokon, a belső érték külső visszatükröződéseképp erősen emelkedtek a papírok árfolyamai. És azután még egy szempont. A papírok árának emelkedése sok mindenre utal. Nemcsak a vállalat által elért hanem az elérhetőnek vélt eredményre is. A jövő conjuncturáinak escomptálása azonban szoros kapcsolatban áll a központi hatalmak győzelmébe vetett hittel. Nos, amikor az Aciéries de la France - mely különben utolsó mérlegében 11,4 millió Fr. bruttó nyereséget mutat ki az előző évi 4,6 milliónyival szemben - a legújabb kimutatás szerint 900 Fr.-on. áll az utolsó béke 550 és kurzussal szemben, akkor, tekintve, hogy valamivel több okunk van arra, mint a franciáknak, hogy bízzunk egy szebb gazdasági éra elkövetkezését jelentő győzedelmes békében, akkor a magyar papíroknak a franciákénál különben kisebb mértékű áremelkedésére nem lehet azt mondani, hogy az a spekuláció következménye. Az anyag megbecsülése és értékelése jut kifejezésre a részvények árának emelkedésében. Amikor «anyag»-ban a háború óriási pusztítást visz végbe és amikor észrevehetően csökken, mind az ami anyag, akkor természetes, hogy a még meglevő «anyag» automatikusan emelkedik értékben és minthogy minden részvény mögött van anyag és gazdaság, érték, magától értendő a részvények árának emelkedése. Gazdasági erők és törvények működtek itt és hatnak annál inkább, mivel a gazdasági élet törvényei nemcsak, hogy nem haltak meg, hanem ellentétben sokak nézetével, még csak nem is alszanak.