Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 1. szám · / · Lengyel Menyhért: A csodálatos mandarin

Lengyel Menyhért: A csodálatos mandarin
Pantomime grotesque

IV.

Mimi az ablaknál megrezzent - megijedt. Hátralép. A csavargók elődugják fejeiket: mi az? A lány ijedten és tájékozatlanul áll a középen. A csavargók uszítják, biztatják: az ablakhoz - az ablakhoz! Mimi félénken újra az ablakhoz lép - az egzotikus muzsika egyre fokozódik, a lépcső recseg-ropog, a leány folyton az ajtóra nézve, reszketve húzódik vissza az asztalig - az ajtó kinyílik és a küszöbön ott áll a mandarin.

Egy kínai. Vastag, sárga arc - vágott, meredt szem, mely nem is rebben, csak szúrósan egyenesen néz, mint egy hal. Fején selyem sapka, mely alól hosszú, fekete copf hullik a hátára. Gazdag, dúsan hímzett, bő sárga selyem kabát, fekete bársony nadrág és nagyon finom csizma.

Nyakán sok rétbe csavart aranylánc. Kabátja gombjai ragyognak, finom ujjai tele briliánsokkal.

Áll a küszöbön és rebbenés nélküli meredt szemmel, halálos komolyan néz a lányra.

A lány megijedt tőle és hátrál. De akárhova megy, az asztalhoz, szekrényhez, vagy az ágyhoz - az elrejtőzött csavargók lökik, taszítják a mandarin felé. Végül elszánja magát és óvatosan a küszöbön álló mandarin felé közeledik. Félénken hívja: jöjjön közelebb. A mandarin nem mozdul. Még egyszer hívja. A mandarin megindul. Egyenletesen, lassan a szoba közepére jön. A lány rámutat a székre: üljön le. A mandarin leül. De mereven és folytonosan - halálos komolyan és a nélkül, hogy egy arcizma mozdulna, folyton a lányt nézi.

Végre tenni kell valamit és Mimi ügyetlenül, trémázva, elkezd játszani. Elsuhog, eltáncol a mandarin előtt - kelleti magát: Körülkeringőzik a szobán s mikor tánc közben az ajtóhoz ér - hirtelen bereteszeli az ajtót - tovább táncol. A mandarin nézi - szemrebbenés nélkül -, halálos komolyan. Mimi egyre gyorsabban táncol, már bátrabb, szabadabb s mikor egy fordulónál a mandarin elé ér, látva a kínai furcsa merevségét, mozdulatlanságát - kacagni kezd - egyre jobban s szédülten a tánctól, feloldódva a kacagásban, a mozdulatlan mandarin ölébe esik.

S amint a kacagó nő ott fekszik, hánykolódik, hajladozik előtte, a mandarin lassan sajátságos változáson megy keresztül. Halk reszketés fut át rajta, a talpától a feje búbjáig. Az arca kipirul. Az eddig meredt szemek megrebbennek és azontúl mind gyorsabban pislognak. A melle emelkedik - nehezen, szaggatottan kezd lélegzeni. A kezei megrándulnak és ujjai gyorsuló futamokban - a lány nyakára - fejére tévednek... Izgalma egyre fokozódik. Apró reflexmozdulatok ütköznek ki rajta, - megrándul - didereg - s hirtelen, a vér forró hullámától, mely keresztül zúg rajta, egész testében reszketni kezd. A lány ránéz - megijed tőle - a nevetése megszakad - felugrik - hátrál.

A mandarin szintén feláll. Kinyújtja karjait és a lány után indul. A lány menekül - nyomában a mandarin - szemei rámeredve - arca eltorzult és könyörgő mint egy beteg állaté.

Üldözés kezdődik... a lány asztal és székek közt suhan el - a mandarin utána... ugrik - a lány után kap - elesik... a földön elfogja a futó lány bokáit... a lány kiszabadítja magát - a mandarin felugrik - gyámoltalansága és nehézkessége enged - megszűnt - egyre hajlékonyabb - végtelenül mozgékony és ijesztően groteszk lesz - most már ő kelleti magát, fantasztikus mozdulatokkal táncba kezd - s sajátságos, rekedt hang bugyborékol a torkából - a lány mindjobban fél tőle - menekül - a mandarin utána - pénzét csörgeti, mohó mozdulatokkal kap a lány után - már-már eléri - a lány kisiklik - a mandarin bőg, könnyek omlanak az arcán, teljesen kilendül magából - forog, kering, egyre ijesztőbb gyorsasággal, már olyan mint egy óriás pörgettyű - szelet ver maga körül - sárga kabátja s copfja úszik a levegőben - nem lehet előle kitérni - elkapja a lányt s rettenetes boldog hörgéssel roskad le vele...

E percben előugrik a három csavargó. Rávetik magukat a mandarinra - lefogják - a lányt kiszabadítják. A mandarin zsebeit átkutatják - az aranyak csengve gurulnak széjjel a padlón - nyakáról leveszik a hosszú aranyláncot, ujjairól lehúzzák a gyűrűket - mindezt rendkívüli gyorsasággal - s mikor kifosztották, egy másodpercre összenéznek s már határoztak: megölik. Megfogják mint egy csomagot, bedobják az ágyba párnákat, dunnát, matracot, rongyokat, mindent rádobálnak, s mind a hárman szorosan le - rányomják a sok takarót, hogy fulladjon meg alatta. Szünet. Aztán intenek egymásnak: vége. A lány az asztal mellett áll didereg. Rövid várakozás. A csavargók megkönnyebbülten sóhajtanak fel. Vége van.

S ekkor a mandarin sápadt, sárga feje kibúvik a takarók alól. Egy fej - meredt, kidülledt szemekkel - a lányt nézi.

A három csavargó megdöbben. A mandarin nem halt meg. Összeszedik magukat: végezzünk vele.

Ledobálják az ágyról a takarókat - s kihúzzák a mandarint. Amint a kínai lába földet ér, egyet ugrik - mint egy fantasztikus labda s ráveti magát a lányra.

Lefogják, - mielőtt elérné. Hátracsavarják a karjait - szorosan tartják. A mandarin - mintha egyáltalán nem érdekelné, mi történik vele, mit csinálnak vele - csak a lányt nézi - meredt szemeivel. Két fáklya egy borzasztó belső tűzből.

A harmadik csavargó hosszú, vérfoltos, rozsdás kést vesz elő. Int a másik kettőnek, hogy tartsák erősen a kínait. És a hosszú késsel neki szalad a mandarinnak.

A kést markolatig a hasába döfi.

A bőr reped - a test nyekken - a kés hegye a mandarin hátán jön ki.

Eleresztik. Lesik, hogy eldőljön - most meghal.

A mandarin inog - lóg - leng egy percig - már majdnem eldől - (lesik-nézik) - egyszerre megint egyensúlyt kap - ugrik - neki a lánynak.

A lány sikoltva menekül.

A csavargók megint lefogják. Ők is ijedtek - rémültek - éppen azért most már gyorsan végezni kell vele.

Az egyik nagy régimódi pisztolyt vesz elő. Célba veszi a mandarin fejét - elsüti a pisztolyt. Dörrenés. Füst. A csavargók elugranak a mandarin mellől. A füst eloszlik. A mandarin homlokán sötét pörkölt folt - amint a golyó átment rajta. Inog - himbálódzik - azután meglendül s megint neki a lánynak.

Groteszk ugrásokkal üldözni kezdi. Elkapják. Lefogják.

Borzasztó. Nem halt meg. Mit kell tenni?

Megölni - megölni - megölni! De hogy?

Az egyik a csillárra mutat. Oda fogják felakasztani.

Felállítják egy székre. A copfját a nyaka köré tekerik. S akkor az egyik csavargó - az asztalon állva - a mandarint copfjánál fogva felköti a csillárra. A széket kirúgják alóla. A mandarin fel van akasztva.

A csillár kialszik.

Sötétség.

Csönd.

A három csavargó és a lány összebújva hallgatnak a sötétben.

S egyszerre fent sajátságos halvány világosság.

A mandarin kerek hasa, mint egy Buddha istené, mint egy fantasztikus gömb a levegőben - világítani kezd.

S a misztikus fény az egész figurát bevilágítja amint fel van akasztva, copfjánál fogva - nagy sárga, kerek fejét s meredt szemeit, melyek konok állati nézéssel, borzasztó vággyal a lányra világítanak, mint két villamos reflektor.

A csavargók dideregve, reszketve bújnak - menekülnek, az ágy alá másznak, elrejtőznek.

A lány a szoba közepén marad. Ránéz a mandarinra.

Most először - bátran -

és mosolyog.

Int az egyik csavargónak: gyere ide. S mikor az nem akar jönni, oda megy hozzá, előcibálja: vágd le nekem azt a mandarint.

A legény nem mer hozzá nyúlni.

A lány erélyesebben biztatja, odaadja a kést a kezébe: akarom!

A legény végre remegve felmászik az asztalra s a késsel átmetszi a copfot.

A mandarin leesik a földre.

De újra felugrik - s neki a lánynak.

A lány felfogja a karjaiba. Megöleli, hosszan magához szorítja.

A mandarin boldog beteljesült hörgést hallat. Hozzátapadva a lányhoz egész testén remegés fut végig.

Ekkor hasán a seb s fején a lyuk csendesen elkezd vérezni. Mindjobban elalél - karjai, mellyel a lányt szorította, lelankadnak, lábai megrogynak. -

Szemei még mereven - boldogan - nézik a lányt, de lassan lecsukódnak...

Eltorzult arca mosolyog.

Vágya kialudt.

A lány lassan, győzelmesen, mosolyogva leereszti a földre; - egy furcsa, recsegő, egzotikus muzsika hangjai mellett

a mandarin meghalt.