Nyugat · / · 1917 · / · 1917. 1. szám · / · Lengyel Menyhért: A csodálatos mandarin

Lengyel Menyhért: A csodálatos mandarin
Pantomime grotesque

II.

Mimi az ablaknál. Kinéz - integet - kacsint, - mosolyog. Nincs eredmény. Egyszer azonban megrezzen. Gyámoltalanul hátra néz. A három csavargó elődugja a fejét: van valami? Mimi igent int. A három visszahúzódik. Várakozás. A falépcsőn lassú lépések kopogása. Mimi a szoba közepére hátrál - mindig az ajtóra nézve, mely kinyílik s belép - az öreg gavallér.

Furcsa kis öreg, fáradt ráncos arc, de kifent bajusz, a fején kopott cilinder, kabátja a sok vasalástól fényes - gyanús kamásni, a lábain egy lakkcipő roncsai, piszkos gallér, olcsó rikító nyakkendő, a gomblyukában elszáradt virág.

Mosolyogva lép fel - egy gavallér biztonságával - pár lépés után megáll - végignézi a lányt - el van ragadtatva. Leveszi a cilinderét - az asztalra teszi (kínos gonddal keresztül, kasul fésült festett haj, simul a koponyájához) s miközben a lányt mustrálja, piszkos kesztyűit kezdi lehúzni. Mimi áll - vár.

Most az öreg odalép hozzá és kitárja a karjait - át akarja ölelni. Mimi hátralép - kérdően néz rá s a hüvelyk s mutató ujja összedörzsölésével kérdi: pénz?

Az öreg nem akarja észrevenni a kérdést - újabb szerelmes mozdulat. - Mimi most egész az orra alá tartott kézzel ismétli a kérdést: pénz?

Az öreg legyint - mosolyog: pénz - az nem fontos. Minden a szerelem. Szívére szorítja a kezét - udvarol, illegeti magát - megcsípi a lány karját - arcát, egyre szemtelenebb lesz - a méltatlankodó Mimi alig tudja magától elhárítani, midőn a három csavargó előugrik - nekiesnek az öreg gavallérnak - az asztaltól az ajtóig sorfalat állanak - egyik a másik kezébe dobja az öreget, amíg végre kirepül az ajtón, legurul, a cilinderét utána dobják, még hallani, amint a kemény kalap fokról-fokra lekopog a lépcsőn.

A szobában nagy méltatlankodás. Csúfolják az öreget - utánozzák a szerelmi vallomásait. Az első csavargó megint fenyegetve a lány elé áll: ügyesebb légy, azt mondom! Újra az ablakhoz lódítja - ők hárman megint elbújnak. Mimi az ablak előtt - ugyanaz a játék mint előbb - himbálja, kelleti magát - a felkínálásnak egyre erősbödő triviális muzsikája, mely egyszerre kedves, gyengéd és gyermekes lesz, mert