Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 21. szám
Ó sokszor
Éltem hamisúl, félig, félve
S el-eltekintgettem utamon félre
Ó sokszor
Nem táncoltam ha viszketett a talpam
S vigaszt hajszoltam míg sírni akartam
Ó sokszor
Voltam halálra félelmetlen, élni gyönge
Romolni erős, küzdni henyék gyöngye
Ó sokszor
Fitymáltam pimaszúl pár hívem
És csőcseléknek nyitogattam szívem
Ó sokszor
Gyöngéd szemnek ha könnyes volt miattam
Ledér gazfickó álarcát mutattam
Ó sokszor
Hahotáztam sötét kétségtől dúltan
S telve részvéttel sokszor elfordultam
Ó sokszor
Nem, nem! kishitüen szólok
Mert gyóntam néha s szent kezed feloldott.
Emeld most is engesztelőn
Vezeklő főmre ez ősz-délutánon
Én tűnő, hányattatott ifjuságom.