Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 19. szám · / · Figyelő

Bálint Aladár: Német és Osztrák mesterek és magyar követőik
Ernst múzeum kiállítása

A mai magyar festőművészet fejlődési vonala (Kupeczkyt, és a még régebbi mestereket, átvonuló kóbor festőiparosokat, oltárfestőket, elpusztult magyar tehetségeket leszámítva), a Caracciak, Guercinok Bolognájába, Rómájába vezet. A német és osztrák tanítómesterek onnan kapták a legerősebb impulzust, az ottani akadémiák tradíciói hosszú évtizedeken keresztül elhatározó módon irányították őket. Nemcsak az alapvető dolgokban, hanem a technika legaprólékosabb részleteiben is az olasz eklektikusok voltak az irányadó, a szankcionált tekintélyek.

A magyar festőművészet úttörőinek be kellett érni a másodkézből - osztrák mestereken keresztül - kapott klasszicizmus tanulságaival, csak kevés kivételnek sikerült e művészetet a maga hazájában felkeresnie és így a múlt század eleji német és osztrák festők munkái a XIX. századbeli magyar piktúra fejlődéstörténetének szempontjából épp oly fontosak és tanulságosak vagy talán még tanulságosabbak, mint az olasz akadémia egykori termékei.

Az Ernst múzeum kiállítása, Danhauser, Amerling, Waldmüller, a magyar Than, Gerhardt képein kívül, Rudolf és Jakab Alt, Pettenkofen, Feuerbach és későbbi német festők (Menzel, Marées, majd Corinth, Hoffmann, Kollwitz, Slevogt, Greiner, Stuck, Liebermann) munkáit is magában foglalja. Az utóbbiak ez esetben legfeljebb csak annyiban lehetnek fontosak, hogy a mai német művészet állásáról, (amennyire ez néhány vázlatból lehetséges) valamelyest tájékoztatják a közönséget.

A kiállítás rendezésében egyébként látható módon Than Mór művészetének hangsúlyozása nyilatkozik meg. Mintha az egész kiállítás az ő emlékezetének felidézését célozná.

Than Mór nem volt nagyszabású személyiség és munkásságának jelentősége inkább lokális. Mindazonáltal nem lehet eléggé méltányolni az Ernst múzeumnak e kiállítás szervezésére fordított munkáját. Ha Than Mórról megalkotott véleményünket nem is korrigálják ki e kiállításra egybegyűjtött vásznai, mindenesetre pontosabbá és szabatosabbá válik az értékelésünk. A magyar biedermeier festők - nemrég kiállított - munkáival egybevetve e kiállítás anyagát, e kor művészetéről meglehetősen egységes képet nyerünk. A helyzeti értékükön felül az egyetemes fejlődés menetébe állítva szemlélhetjük e kor piktúrájának termékeit. Egy-egy meglepő mozzanat benyomásában eddig meg nem sejtett összefüggések válnak nyilvánvalóvá. Francia és angol mesterek hatásaira bukkanunk olyan festőknél, akik egyéb munkáikban nyomát se mutatják e hatásoknak.

A kiállítás anyaga nem elsőrangú. Színvonal tekintetében alatta áll az Ernst múzeum hasonló természetű kiállításain bemutatottnak. Különösen a két reprezentáns - Than és Gerhardt - képei között nagyon kevés az értékes munka. Than egyik önarcképe talán még a legkülönb, de ez úgyis aránylik Székely Bertalan nagy értékű önarcképéhez, mint a többi kompozíciói. A holdfényes, tündérsereges témakör őt is izgathatta, de Székely Bertalan hasonló tárgyú képeivel alig vetekedhetik, amit e nemben produkált. Gerhardt Alajos képei az 1913 május havában bemutatott önarcképe után fájdalmas csalódást jelentenek. Festőjük kétségkívül tehetséges ember lehetett, azonban hivatása (rajztanár volt) erejét elaprózta és jelentéktelen, hozzá nem méltó feladatok megoldásával bíbelődött. A negyedéve kiállított kitűnő önarcképe nyilván valamelyik kivételesen ihletett óra meglepő és sajnos (valószínűleg) elszigetelten egyedülálló terméke.

A német-osztrák kollekció nem annyira kimagasló mesterek java munkáiból, mint inkább a korszakot jellemző darabokból tevődik össze. Mindazonáltal nem egy megkapó módon finom és bármily gyűjtemény díszének is beváló darabra bukkanunk. (Rudolf Alt lánchídépítést ábrázoló egyik rajza, Pettenkofen némelyik vedutája.) Amerling nagy portréja, Waldmüller piros köpenyeges női arcképe (Ingres hatás), Feuerbach Rómeó és Júliája muzeális értékű alkotások és kikívánkoznak egy alkalmi kiállítás kereteiből.

Mindezeket a képeket magányosok nehezen hozzáférhető gyűjteményeiből kellett felkutatni és egybehordani, tehát nem a szervezőin múlott a kiállítás fogyatékossága.