Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 18. szám · / · Havas Gyula: A három Herta

Havas Gyula: A három Herta
IV.

Mindezekre nem sokáig volt alkalma, mert egy végtelenül derűs tavaszi napon két fegyveres katona kivezette cellájából. Pár perc múlva hatalmas teremben állt és szemben vele egész csomó ragyogó ruházatú tiszt ült egy hosszú, zöld asztalnál, amelyen három égő gyertya között fekete bársony párnán halványan fénylett az ezüst kulcs, a Galszam-vallás filián hitágazatának szimbóluma.

Az asztal fölött, a falon pompás színezésű festmény függött, mely azt a jelenetet ábrázolta, amint a legfőbb hadúr fehér paripáján messze kimagaslik katonái közül, annál is inkább, mert dombra állította a festő. Körül a különböző fegyvernemek képviselői tarka egyenruhában, a háttérben a büszke flotta diadalmas füstje, fölötte a repülőgéprajok, amint szelíden és lágyan ívelnek a magasba és a komor felhők között az Isten, szigorú, de jóságos arccal, áldóan tárva ki karjait és glóriát lövellve az egész seregre.

Az asztalfőn ülő tiszt most fölemelkedett, kezébe vette a kulcsot és háromszor megkoppintotta vele az asztalt. Azután fejére tette bíborszínű süvegét, amelyen szintén egy ezüst kulcs díszlett és olvasni kezdte az ítéletet.

Herta György nyugodtnak akart látszani és kétségbeesetten erőlködött, hogy védőbeszédei közül hamar kiválassza a leghatásosabbat. De közben a gyermekei aranyszőke fejét látta maga előtt, szép feleségére gondolt és reszkető kézzel simogatta a kanárisárga tiszti zsinórt, amely jobb vállától bal derekáig végigívelt a blúzon.

A főhadbíró pedig rideg és vigasztalan hangon olvasta, amint következik:

- Őfelsége, a mindenható Isten kegyelméből uralkodó Nagyfejedelem és az egyedül idvezítő Galszam-hitvallás nevében! A legfelsőbb hadbíróság bölcs és érett megfontolás után Herta Györgyöt, aki filián vérei ellen harcolt az orlán hadseregben, hazaárulás bűne miatt golyó általi halálra ítéli. A legfelsőbb hadbíróság mellőzendőnek tartotta a kötéláltali halált, mert enyhítő körülménynek számította, hogy a bűnös nem önkéntes jelentkezés útján került az orlán hadseregbe. Viszont súlyosbító körülményként szolgált az, hogy bűnös szent emlékezetű és mártírhalált halt atyjának, Herta Simonnak dicső nevét szennyezte be tettével. Ősi törvényeink és szent hagyományaink szelleméhez híven elrendeli a hadbíróság, hogy a bűnös holtteste az ítélet végrehajtása után végighordoztassék a városon, elrettentő példájául annak, hogy a legbecstelenebb bűn, a hazaárulás, nem marad megtorlatlanul!

Herta György az ítélet második mondatánál elájult és öntudatlan állapotban hevert a földön még akkor is, mikor a legfőbb hadbíróság kivonult a teremből. Ezután nagynehezen magához térítették, konyakot adtak neki és általában mindent elkövettek, hogy erőre kapjon és jól érezze magát. Miután mégis valahogy levánszorgott az udvarra, ott egy szürkére mázolt fal elé állították és a mennyei békességet sugárzó azúr alatt, miközben elfulladt hangon artikulátlan szavakat dadogott, agyonlőtték.