Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 17. szám · / · Figyelő

Tóth Árpád: Keleti Artúr: Angyali üdvözlet

E sajátságos versek először formai különösségeikkel állítanak meg, mindegyikük egy szinte végtelen mondathalmaz, szelíden és zsúfoltan haladó, puha kolompzajú mondatnyáj, melyből sűrűn csavarodik az olvasó felé az "s" kötőszó görbe szarva. S míg elzsonguló figyelemmel kísérjük a tömött sorokat, összegomolyodik a ballagó csapat, maradozó állítmányaikat eltévedt alanyok keresik és közben bizarrúl zenél, - mint nyakukba akasztott csengők szava - néhány szokatlan jelző.

E jelzők a verskötet további különösségei. Nem változatosak, nem is igen illenek főneveikhez, de állandóan ismétlődve, - hogy úgy mondjuk - főkifejezői a költő lírájának. Ilyen visszatérő két jelző például a "hervadt" és a "kis" melléknév. Lépten-nyomon hervadt kámzsájú szentekről, elhervadt kis kendőről, sőt hervadtan ballagó przemysli foglyokról olvasunk, - kis bánatot, havas, hideg kis világot emleget a költő, szívéről azt mondja, hogy hét kis tőr járta át s ugyancsak a przemysli foglyokat szelíd kis nyájnak nevezi. Ebben az utóbbi, nem éppen rövid költeményben különben csaknem minden sornak kijut a sajátságos "kis" jelző.

Az eddig mondottakból önként következik, hogy Keleti Artúr kis kötete nincs affektáltság és modorság híján. Ha mégis szeretettel igyekszünk méltatni e verseket, azért tesszük, mert furcsaságaik mögött költői értékeket érzünk. E költeményekben egy érzékeny lélek éli ki magát, aki nem kerülhetvén ki e világ durva és fájó szenzációit, lekicsinyíteni igyekszik azokat, hogy a kisebb méretekkel tisztaság, kedves és finom báj lengje át a keserves földi dolgokat. E miniatűr-jelenségekben aztán nagy naivsággal és áradozással gyönyörködik, mint a múzeumok üvegburái alá rejtett mindenféle apró modellekben a gyermek. Egy helyütt meg is írja, hogy vonzzák őt, "...minden csodák, amik kedves tiszta kis üvegburák alatt bágyadnak..."

A csalódások, fájdalmak által ütött sebek ebben a szelíd költői lélekben úgy váltak elviselhetőkké, hogy testvéri részvétre rezdül minden bús jelenség iránt s a hervadást, a bágyadást mint a lélek leggyengédebb, leghangulatosabb élményét fogadja el. Mindez különösen érintheti az olvasót, de nem tagadható, hogy e sajátságokon át egy költői egyéniség körvonalai rajzolódnak elénk. Finom, dekadens zamatok kedvelői élvezettel lapozhatnak e furcsa versek között, melyekben több szuggesztív részlet akad s e szuggesztivitást erősíti az egész könyvet átfogó, misztikus, középkorias áhítatú, - bár mesterkélt - stilizáltság is. Egyik szép részlet, melyben a mennyei kisdedről ezt olvassuk: "...és gyenge tested fátyol és véred bágyadt méreg..." Mintha egy ódon oltárkép primitív barátalakja szólalna meg a sötét templomi fülke csendjében, - szelíden, vontatottan és félszegen.

A kötethez Gara Arnold rajzolt finom címlapot s szövegdíszeket.