Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 6. szám · / · JÁSZAY-HORVÁTH ELEMÉR: ÉJSZAKÁK

JÁSZAY-HORVÁTH ELEMÉR: ÉJSZAKÁK
2. SZOBÁM

Előttem késő éjekig
Két gyertyaláng szerénykedik,
Kis fényük csöndesen libeg,
Mint megriadt szivek,

Szelíd, szorongó fény, alig
Merészkedik a négy falig,
Árnyékban állnak, reszketeg,
A néma szegletek.

Hová a sárga fény csorog,
Szunnyadnak régi bútorok,
Lánglibbenésre intenek,
Mint bólongó fejek.

Ott vén karosszék álmodoz,
Tölgyében élénk szú motoz,
Szines párnája megkopott:
Bús rab, ki fényt lopott.

Nagy, barna bőrü kerevet,
Rajt' színezett szövet nevet,
Álmában érzi ujra itt
Török szűz ujjait.

Pár kétkarú székszörnyeteg,
Rajtuk mélyszínü szőnyegek,
Perzsák, vallásosak, vakok,
Némák és vastagok.

Magányos ágy felett a szűz
Diána íve vágyat űz,
Míg véle szemben, koldusúl,
Egy vén paraszt busúl.

És mind fölött, mint sok gyerek,
Hancúzik tarka könyvsereg,
Míg nagyja, mint a néma gyász,
Telt polcokon tanyáz.

A széles íróasztalon
Esztendők felhalmozta lom:
Papiros hátán papiros,
Fehér, sárgult, piros,

Rajtuk betűk, szavak sora,
Évek műve, - évek pora,
Szülöttek édes éjeken:
- Egész én életem.