Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 23. szám · / · Tábori posta

Halász Gyula tábori leveleiből

Galícia, okt. 10. (Érkezett okt. 22-én.)

Már rég nem kaptam postát. Ezt a levelezőlapot sem adhatom még fel. Napok óta kerülgetjük az oroszt. Fut hazafelé. - - Várom az olvasnivalót. Az Ujságot is. Csaknem állandóan esik. Tegnap havazott is. Szept. 28-i levelezőlapod a legújabb hír. Parasztházakban alszunk, mindennap másutt. A gyengébbek fagyoskodnak a pihenők idején. Tegnap csípős szelünk volt. Házigazdáinktól mindenütt kapunk tejet. (Néha tojást is.) Kenyér szűkösen kerül, de néha disznót öl a század s akkor lakmározunk. Várom a hírt az enyémek szerencsés megérkezéséről Budapestre. Születésed napjára fogadd szívesen jó kívánataimat. Vizet nem iszom, mert nem tanácsos, ha jó is. Csak kávét, tejet, teát, csokoládét. Egészséges vagyok. A viszontlátásra, talán még 1914-ben.

Galícia, okt. 16. (Érkezett okt. 22-én.)

Valamennyi levelezőlapot megkaptam. Az utolsó október 3-i. Baj nélkül otthon vannak tehát az enyémek. Nekem nincs semmi bajom.

A nagy esőzések után tegnap óta süt a nap. A jelzett csomagokat még nem kaptam meg. Egyebet ne küldjetek.

Erős harcok folynak. Mikor e sorokat írom, az ablakot rázza az ágyúdörej.

A Scott-fordítást kiadásával vár a Franklin Társulat. Örülök ennek.

Háborús híreink többnyire kedvezők. Szereztem francia Berlitz-könyvet, egy Lessing- és egy Goethe-drámát. A Gyurkovics lányok és fiúk lengyel fordítását.

Kombinációid, úgy látszik, nagyrészt helyesek. A Szan mellett állunk. A lengyel házakban annyit imádkoznak értünk! És ami fő, jól beássuk magunkat.

Galícia, 1914. okt. 22. (Feladatott 23-án, érkezett 29-én.)

Súlyos megpróbáltatásokról számolok be. Az utóbbi napok (okt. 18-22-ig) véres harcai szívbénítók. Mi vár még reánk? Csodák csodája, hogy sértetlen maradtam. Gyönyörű grófi kastély körül zajlik a háború legnagyobb csatája. Az őszi napsütésben csodás színpompát fejt ki a táj. De milyen éjszakák és reggelek következtek reá! Elfeledhetetlen, megrendítő, fájdalmas hajtóvadászatok. Levelezőlapjaim, fölszerelésemmel együtt odavesztek. Ritkán írhatok. Isten veletek!

A csomagok még nem jöttek meg. A csata tart szakadatlanul. E pillanatban mi pihenünk. Érdekes dolgokat fogok még írni.

Galícia, S. a Szan folyó mellett. Október 24. (Érkezett okt. 31.)

Nyirkos fenyvesben sátorozunk. Fenyősátorban alszunk. Tetejébe karácsonyfát tűztünk. Azt október 18-22-i véres csatákban nehéz helyzetben győzedelmesen nyomultunk előre. Mind a két volt századosom megsebesült. És még mennyi százan! Most pihenünk - ki a földön, ki a föld alatt. Legényem még nem került elő, pedig őt nem vittem magammal az első tűzvonalba. Hátizsákjaim mindenestül odavesztek. szereztem helyettük orosz borjút.

Galícia, okt. 25. (Érk. okt. 31.)

Most indulunk a tegnapi erdőnkből. Az egész ezredet újraszervezték. Én lettem az első zászlóalj adjutánsa. A tábori élet minden küzdelmessége és elevensége vesz körül. Ma beoltották az egész ezredet kolera ellen. Egészségem makacsul tartja magát.

Galícia, S. okt. 30. (Érk. nov. 5.)

Ma ünnepnapom volt. Megjöttek végre a szeptember 24-én feladott csomagok. A legjobbkor jöttek. Éppen ma téliesre fordult az idő. Október 20-án, mint már megírtam, minden holmim a legényemmel együtt odaveszett. A pompás küldeményért, mit oly gondos szeretettel válogattatok össze, fogadjátok hálás köszönetemet.

Október 23-án és 24-én századparancsnok voltam. Azóta bataillons-adjutant vagyok. Ma visszahelyeztek a 3. zászlóaljba, annak lettem adjutánsa. Kitüntető állás, kissé felelősségteljes. Fölterjesztettek kitüntetésre.

Ma kaptam okt. 17-i leveledet és a könyvküldeményeket s a Nyugat október 1-jei számát, sebtiben írt levelezőlapjaim kivonatával.

Galícia, okt. 31. (Érk. nov. 5.)

Tegnap késő este még újabb leveleket kaptam. Ilyen gazdag postám még sohasem volt. Várom most a Nyugat október 16-i és november 1-jei számát. Nemsokára újabb följegyzéseket küldök, ha élek. Szép lovat kaptam, nagy nyeregtáskákkal. Ezekbe sok testi-lelki táplálék belefér. Újabban élelemben semmi hiány. Ha egyhelyben vagyunk, folyton teázunk, kávézunk. A kolerára való tekintetből az október 18-i csata óta vizet csöppet sem ittam. Annak már 13 napja. Leveleim közlését kitüntetésnek tekintem, de ezután, minthogy most már tudom, egyenesen a nyomda számára fogok írni. Levelezőlapjaimat semmi esetre sem szántam arra, hogy újságba kerüljenek. Az október 1-jei számban megjelentek még csak elcsúsznak, de ezentúl tartalmasabb híradásokat küldök. Csak el ne kallódjék kéziratom. (Gyanítom, hogy Te levelezőlapjaidból sok elkallódott.)

Híre jár, hogy soká maradunk itt (ma este egy hete lesz, hogy itt vagyunk). De a helyzet újra gyanús. Az orosz nem nyugszik, meg kell vernünk. Folyton ropognak a fegyverek a Szan partján.

*

Lapzártakor a következő levelet vettük:

Tekintetes Szerkesztőség!

Halász Gyula tábori leveleinek nem lesz folytatása. Mióta tőle az utolsó értesítést kaptam, majdnem szakadatlan harcokban volt. A tábori posta is nagyon tökéletlenül közlekedik. Nov. 16-a óta nem adhatott magáról semmi életjelt. Végre ma (nov. 30.) kaptam értesítést, hogy nov. 25-én megsebesült. Egy srapnel sebesítette meg. Sebesülésének közelebbi jellemzése hiányzik, úgy látszik, nem életveszélyes, mert a napokban Budapestre hozzák.

Budapest, 1914. nov. 30.

Tisztelettel

Halász Imre

*

Szeretettel várjuk haza hős társunkat s reméljük, hogy sebesülése nem végzetes...

A Nyugat

*