Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 18-19. szám · / · Szabó Dezső: Danika

Szabó Dezső: Danika
Eposz
I.

Danika filozopter lett. Úgy lett filozopter, mint ahogy a víz a lejtőre ömlik, a feldobott kő földre esik. Ez volt az ő előre rendelt egyensúlya.

Danika fajával ősi gyilkos fátum verekedett és Danikában győzött. Vézna kis testét úgy cipelte, mint egy régi nagy adósságot. És vakondokérzékei gonosz irigységgel szűrték szegényebbé a rázuhogó világot.

Rövidet látott, nagyot hallott, vak volt az ízlése, süket a szaglása s bizonytalanul tapintott. Mi tette mégis gazdaggá Danikát?

A betű. A betű volt neki a világ emlője s ő mohó kezekkel, tejcsordulós szájjal szívta belőle a világot. A betű szín, forma, horizont, emberi mélységek volt neki. Milyen csodálatos színű őserdők voltak Danikában és milyen emberiség!

Danika mindig befelé nézett elrévült gyermekies csodálkozással. Ezért kifelé csak úgy csetlett-botlott a nem olvasott világban. Nagyon-nagyon ügyetlen és szórakozott volt s anekdotából anekdotába botorkálta napjait.

Magyar volt Danika. Magyar volt régi hetyke kuruc ritmusok izmaiban, magyar volt Pázmány egységet vágyó, kétségbeesett, mindenlátó elfogultságában. Magyar volt, mert Csokonai versei beléje hulltak, mint a lágy napról szűrt eső s lehelt hangulatok szállták meg, mint a bágyadt színek az őszi erdőt. Mert Berzsenyi szógörgetegei inaira szabadították faja lavinás erejét. Mert beletévedt Vörösmarty őserdejébe s minden szépségek orgonája zúgta át csontjait. Mert Petőfi felhasadt horizontjára s életkészítő földerők titkait remegtették belé. Mert Toldi lelkébe kurjantotta vakon dobott magyar erők fátumát. Magyar volt, mert megszenvedett áldott betűkből szívta magába tragikus, királyi faját.

Francia volt Danika. Lelke egyik csendes völgyében bújt középkori vár állt, melyben Isene felejtett odahajlással hallgatta Tristan szerelmét. És katedrálisok voltak lelkében, kőbe dermedt himnuszok, legtávolibb kinyúlásai az Isten-keresésnek. Francia volt, mert Gallia gyötrött népe csodálatos legendákat, mosolygó fabliau-kat vérzett neki. Mert Rabelais átkacagta testén a frissen ébredt ember izomörömét. Mert a Nap-király sütésében a francia Raison a legfelsőbb emberi szépbe rendezte a meghunyászkodott káoszt. Mert a francia betűk borától az igazság, szépség, emberiesség szent részegsége szállta meg.

Német volt Danika. Német volt, mert gótikus eposzok épülő világ ösztönös gigászaivá halmozták lelkét. Mert az új szövetségen át tisztára szűrt lélek német zsoltárokkal szárnyasodott meg. Mert a német betű készülő csodákkal sokasodik, mint a káosz, titkokkal jelentős, mint a régi temetők és mély horizontú, mint a fiatalon érzett tavaszi éjszaka. Mert a német betű emberi erő, férfibecsület s anyai tisztaság.

Szláv volt Danika. Mert hosszú jajokba tördelve olvasta magába e fajt, mely rab és termékeny, mint a föld. Mert szláv betűk zokogták belé a kitagadottak elrendelt fájdalmát, s mert a szláv betűk melegek a szánalomtól, mint a borját néző tehén mélységes szeme.

A szabadba nemigen járt Danika, mert szegény teste szenvedéssé tette a tért. De az elvetett betűkből fájdalmas szemű pompás virágok, meséket zúgó erdők keltek ki benne. Nőt nem keresett Danika, mert botladozó balsága félt a nőstény kacagástól. De Beatrice, Laura, Júlia s múlhatatlan társnőik gyakori jósággal látogatták meg.

Danika katona is volt két hónapig, valami tréfás bizottság vicces kedvéből. Mikor aztán a kaszárnya torkig nevette magát rajta, haza eresztették. Danika első otthoni éjjelén kimerült lázas testtel olvasta Vergilius Georgicáját.