Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 16-17. szám · / · Laczkó Géza: A sarc

Laczkó Géza: A sarc
Vígjáték 1 felvonásban
Negyedik jelenet

Boileau, Bevilaqua

(Az ablak előtt Boromissza megy el balról jobbra, percre benéz az ablakon. Kevéssel rá kapudöngetés zaja hallatszik be.)

Boileau (széles nyílású kabátujja vörös visszahajtásán nézi a paszomántokat és úgy tesz, mintha semmit se hallana, de figyel.)

Bevilaqua (nyugtalanul feszeng a székén attól kezdve, hogy Dinglingen kiment s Boileauról a szekrényre, onnan az ablakra forgatja szemét; végre fölcsattanva): Boileau! Nézz ide már!

Boileau (tettetett egykedvűséggel fölnéz): Nos?

Bevilaqua (súgva, Boileau szeme közé): Azt akarod, hogy minden azé legyen, aki most zörög a kapun?

Boileau (mosolyog): Nem éppen! De Annát csak nem viszi el!?

Bevilaqua: Mit Anna! Mit Anna! De a kincsek! (Fölkel, hátralép.)

Boileau: Egy szűz leány a legnagyobb kincs!

Bevilaqua: Boileau, ne komédiázz, azt a szentséges teremtésedet! (Az almáriomhoz lép s a zárra teszi a kezét.) Fölpattintsam?

Boileau (gúnyosan): Lopjunk, pajtás?

Bevilaqua (türelmét vesztve kapja el a kezét a zárról): Hát mit akarsz akkor?

Boileau: Én? Semmit! Csak Annát! (szuggerálva.) De te, te akarsz valamit! A kincseket! (szemébe néz.) De a lány, a lány az enyém lesz. Akárhogy (vadul.), de az enyém! Kezemre játszol? (Szótlanul kezet fognak egymás szemébe nézve. Újra nyugodtan.) Jól van, értelek. (Magához húzza.) Ha mindent összeszedett és menni akar...

Bevilaqua: Hátha többen vannak?

Boileau (parancsolva): Nézd meg!

Bevilaqua (a bal hátsó ablakon kisandít jobbra): Egy ember, huszártiszt, gyalog.

Boileau (mint fönt): Hol a lova?

Bevilaqua: Egy másik utcában hagyhatta. Nem látok se lovászt, se lovat. (Visszajön Boileauhoz.)

Boileau: Ha mindent összeszedett és menni akar, nem fog menni. Érted? Francia ész, olasz kar!

Bevilaqua (Boileau zsebéhez nyúl, egy kikandikáló hatalmas pisztoly agyához.)

Boileau: Nem pisztoly, az istenért (egy belső zsebből tőrt húzva ki.), csak tőr. (Átnyújtja.) Aztán a kandallóba! Majd tüzet kell gyújtani.

Bevilaqua: Most, júliusban?

Boileau: Hűvös idő jár. (Beteget játszva.) A szegény betegnek vigyáznia kell magára. Megkívánja a meleget. (Álkenetesen.) Befűttet még nyárközépen is, mert első neki az élete, hogy a hazáért áldozhassa.

Bevilaqua (röhög): Te, te görény!

Boromissza hangja (kívül, az utcán): Meddig dörömböljek még, hé, szőrös fülűek?

Boileau: Ülj le! (Szemmel méregeti a bútorok fekvését.)

Bevilaqua (leül az 1. székre, kényelmesen elhelyezkedik, pipára gyújt.)

Boileau (szintén rágyújt. Ezalatt kint egy női hang szapora, érthetetlen nyelvelése. Kapucsikorgás.)

Boromissza hangja (jobbra, kívül): Jó nyelved van! Vó iszt a Herr? Kémma, kémma! (Kint mozgás. Dinglingen és felesége hangja.)