Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 14. szám

Ady Endre: Vágtatás a Holdnak

Holdnak, mint minden jó vitéz,
Holdnak vágok és nyargalok tele Holdnak,
Mögöttem ott-hagyott, vén,
Unott és lusta éveim gyalogolnak.

Rabolón s vidáman viszem
Utólért mámoros Jövőm bizodalmát,
A minden percre szebb perc
S minden kérdésre felelet szent hatalmát.

Arany haja s gyöngy-szeme van,
Pihegő, simuló Csoda, az én lelkem,
Azért viszem oly büszkén,
Istent és Időt megcsalón, érdemeltem.

A Hold váró és biztató
S mi ketten sokkal több vagyunk, mint az Élet,
Sokkal hivőbb a lelkünk,
Sokkal remegőbb, kacagóbb, sokkal mélyebb.

És félnek a kisértetek
S hogy egyre jobban vágtatunk elmaradnak
S mi csodákként csodákba
S a szabadságból rohanunk föl szabadnak.

Holdnak, mint minden jó vitéz,
Holdnak vágok és nyargalok tele Holdnak,
Mögöttem otthagyott vén,
Unott és lusta éveim gyalogolnak.