Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 6. szám · / · Figyelő

Lengyel Menyhért: Tristan Bernard: A csendes férj

Aki e rövid regényt végigolvassa, alighanem nagyon meglepődik: az az érzése támad, hogy egy kis remekművet fedezett fel. Mindenesetre rendkívül fogja becsülni a sokat emlegetett írót - akinek kedves színdarabjai nem közelítik meg a könyveit -, és különösen ezt a regényét. Hamarjában nem tudok említeni könyvet, mely "A csendes férj"-nél mulatságosabb lenne - nem a viccei miatt és nem a történet miatt, mely el van benne mondva, hanem a tények miatt, amiket előad és amelyek olyan találóak, hogy a könyv olvasása közben lépten-nyomon meg kell állanunk, csodálkozni azon, hogy ezt meg ezt az apró titkos dolgot, melyet már éreztünk az életben, hogy vette észre s tűzte fel olyan biztonsággal a szerző.

A könyv emberi dokumentumok páratlan gyűjteménye, és csaknem teljesen tisztázza a kérdést, hogy olyan vérmérsékletű és hajlandóságú emberek, mint Henry Daniel és Vorand Berta, a házassági viszonylatban hogy viselkednek. Ezt a két embert - különösen a férjet - rendkívüli élethűséggel rajzolja a szerző - s benne a tunya, ingadozó -, a dolgok elől kitérő s azokba kényelmes belemagyarázások árán belenyugvó embernek klasszikus portréját adja. Annyi ötlete van, hogy szerteszéjjel szórja a könyvben - amit mások fejezetek végére kitűnő pointe-ok gyanánt tennének, azt ő csak úgy odadobja (de azért mindig minden a maga helyén van), s ami körül fontoskodó író fejezeteket építene, azt elintézi egy mellékmondatban -, ritkán íródott könyv, mely ilyen kevéssé nagyképű és amellett ennyire kedves és közvetlen.

Említettük, hogy mennyire mulatságos - folyton idézni szeretnénk belőle a helyeket, melyeken nevettünk, de mégis sajnáljuk kiemelni a mondatokat meleg fészkükből -, ahol kapcsolatuk és titkos összeköttetésük van az egész anyaggal. És ez a kedves humor megdönthetetlen igazságokat takar - nem folytatjuk tovább, mert csak dicséretek halmozódnának -, a könyv elragadó.

Kár, hogy a történet váratlanul és hirtelen befejeződik - a házaspárnak és különösen ennek a férjnek az életét (az az érzésünk) végig le kellett volna írni, még akkor is, ha nem történik velek semmi. Szerettük volna olvasni azt, amiről az író képzeteket teremtett bennünk, hogy hogy viselkedik Daniel később, amikor a fia felnő, mikor iskolába adja, mikor a feleségének újabb ügyei támadnak, mikor meghal az apósa, mikor mégis valami vállalkozásba kényszerül bele - ez a jelentéktelen, tunya jó ember olyan intenzív életet nyert, hogy minden érdekelne és mulattatna bennünket, ami vele még történhetik. Az író azonban egy ponton megállt és egy lelkes gesztussal másfelé nézve, abbahagyta az egészet. Kár.

A Kosztolányi Dezső fordítása egészen kitűnő.