Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 1. szám · / · Figyelő

Bálint Aladár: Borisz Godunov

Népies zenedráma 3 felvonásban, 7 képben. Puskin és Karamzin után szövegét és zenéjét írta: Muszorgszkij Modeszt. Fordította: Hevesi Sándor. Bemutatta a Magyar Királyi Operaház 1913. december 20-án.

Hogy ma Wagner mindenhatósága, Richard Strauss előrenyomulása idején nem elkésett vállalkozás-e Borisz Godunov színrehozatala, most nem latolgatjuk: a játékrendbe iktatása mindenképpen nyereséget jelent. Hogy a közönség és a kritika nem fogadta úgy ezt az operát, mint megérdemelte volna, kár, a hiba ez esetben nem a zenekar korlátján túl, hanem bizony azon innen található.

Megrázó zenekari és szcenikai képek sorakoznak egymás mellett. Nem szövődnek folyamatos egységbe, lezárt, élesen körülhatárolt életet él valamennyi. E lezártság és egymásmellettiség úgyszólván teljesen a maga átfogó tehetségére utalja a hallgatót, az egész képe belülről kell hogy organizálódjék a hallgatóban.

Ősi erők, ösztönök vezethették Muszorgszkijt. Muzsikája akár gyermekesen naiv átlátszó líra, akár hatalmasan felfokozott drámaiság hangját hallatja, mindig monumentális. Egyenetlen, de zseniális. Legélesebb ellentétek kergetik egymást. Egy-egy szürke színfolt után perzselő színek forrósága ömlik, a lélek legrejtettebb indulatai csapnak ki partitúrájából, tétova döcögés után a muzsikának olyan építménye szökken magasba, melynek matériája s méretei a legnagyobb mesterek munkáira emlékeztetnek.

A napok távolságán keresztül lágy vonalakkal körülrajzolt színes képekre foszlik az egymásra zuhanó hatások kábulata.

A bojárok gyülekezete (utolsó kép) válik ki e képekből a legnagyobb határozottsággal, nemcsak azért, mert az operát végig fűtő drámaiság ehelyütt éri el a legmagasabb lendületét, hogy a végső kifejlődés erupciójában kiegyenlítődjék az egymásnak szegeződő energiák feszültsége, hanem a dekoratív szépségekért is, amik természetesen már a kitűnő rendezésnek köszönhetők. A bojárok vitakozása, amilyen hatásos a zenei megcsinálása, mint színpadi kép is felejthetetlen. Az első kép és a koronázási felvonulás mellett rendkívül mozgalmas a lázadó parasztok jelenete. Az orosz nép egész tragikuma bele van fojtva annak a dalnak a melódiájába, amelyet havas út közepén, egy kupacon ülve énekel egy félkegyelmű.

Rózsa, Szemere, Székelyhidy, Fodor Aranka, Sándor Erzsi mellett a színpad névtelenjei is hatalmas munkát végeztek.