Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 24. szám · / · Figyelő

Bálint Aladár: Az Ernst Múzeum csoportos kiállítása

A kiállítás három részből áll.

Az első Kupeczky és Mányoky gyűjteménye, a második Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly, Csók István, Iványi-Grünvald Béla, Fényes Adolf, Hermann Lipót, Vadász Miklós kollekciója, a harmadik Gara Arnold és a Budapesti Textilművészeti Műhely iparművészeti termékei.

Külön-külön mindegyik rész egységesen reprezentál bizonyos irányt, kort, törekvést, de egymás mellé helyezésük erőszakolt, megokolatlan.

Kupeczky művészetét egyáltalában nem helyezik új világításba az itt kiállított képek.

A nürnbergi germán múzeum folyosóin csapatostól találhatók porosan, eldugva, elfeledve hasonló Kupeczky képek, nem tudom micsoda ok, alkalom ásta ki e kevés kivétellel szürke műhelymunkákat a megérdemelt feledésből. A szépművészeti múzeum fuvolázó embert ábrázoló képéhez sem technikailag, sem a felfogás frissességében nem hasonlítható egyik sem.

Mányoky Ádám kollekciója sokkal tartalmasabb. Egyik női arcképe meglepően finom. Nem tudta következetesen megoldani a felmerülő problémákat, azonban igazi festői érzés, klasszikusok emlékét felidéző látás nyilatkozik meg az elgondolásban. Egy tenyérnyi nagyságú portré (Gileno M. B. arcképe) a méreteket meghazudtoló nagyvonalúság, komolyság jegyeit mutatja.

A kiállítás második része nagyon kevés biztató mozzanatot foglal magában. A művészek túlnyomórészben - rég beérkezett, valamikor sokra hivatott, és hivatásukat, valóban betöltő emberek (Szinyei Merse, Ferenczy, Fényes, Csók) már túl vannak a keresés izgalmain. Az ifjúság nedve már felhasználódott eddigi erőkifejtéseikben.

Ferenczy Károly két képe is fakó, a formák erőtlenek, az a mód, ahogy Ferenczy a motívumait megközelíteni igyekszik, a lankadásnak, elernyedésnek szinte fájdalmas felülkerekedését igazolja.

Hermann Lipót rajzai sokkal erősebbek, mint képei, ahol a figurális elem külön életet él, nem ad a többi képrészekkel kész egészet. Kiélt sémák szerint felépített és összezsúfolt alakjaival nem tudja a mozgás, elhelyezés törvényszerűségét meggyőző módon kifejezni.

Csók István elég érdekesen fogta fel a motívumát. Virágcsokrot helyzett az előtérbe, a bokréta elfoglalja a képnek túlnyomó részét, és csak oldalt meg a réseken keresztül látható a messzire húzódó szabad térség. Éppen úgy, mint az egyik régebbi képén (Lelátás a Népszínház utcára) nem zárta el a csendéletet fallal, távoli horizont húzza alá az előtérben vibráló színcsomók jelentőségét. Érdekes kísérlet, azonban éppen a két különböző képérték összevonása zavarossá teszi a kompozíciót, és aminek harmóniát kellett volna, hogy adjon, az összefolyik, egymás hatását paralizálja.

Iványi Grünwald Béla színharmóniái most is azt az ellágyulást, decens líra hangulatát szítják fel, ami a művészetének legnagyobb erőssége.

Vadász Miklós nagy akvarellje nem egyéb, mint egy felnagyított "Lustige Blätter" illusztráció. Bizonyára akad efajta produktumnak is közönsége.

A budapesti textilművészeti műhely Kozma Lajos, Románné Goldzieher Klára és Lakatos Artur tervei alapján készült szövetekből egész gyűjteményt mutat be.

Sok ötlet, disztingvált artisztikus érzés váltakozik ornamentális közhelyekkel, aminthogy nem is lehet másképpen. De a törekvés feltétlenül rokonszenves.

A szövetek egy részét mindjárt ki is próbálták bútorokon.

Kozma Lajos és Lakatos Artúr bútorai sok tanulságot foglalnak magukban.

Kozma Lajos bútorai különösen. Ő ma nálunk úgyszólván az egyedüli iparművész, akinek gondolatai vannak. Nagy kár, hogy egy-egy ötlet kedvéért a célszerűség szempontjait figyelmen kívül hagyja.

Egy asztalláb talpának domborművű ornamensekkel való feldíszítése céltalan és felesleges. Szék hátsó támlájának kidomborodó dísze a hátradűlő ember lapockájára nyomódik. Nagy üvegszekrénye figyelemreméltó munka, de az oldalára ragasztott kőornamensre utaló faragás nem indokolt, és nem függ össze a szekrény konstrukciójával.

Formaképzése bőven ömlő fantáziára vall, és ha szorosabb barátságot köt a műhellyel, hitem szerint egyike lesz nálunk a legelsőknek.

Lakatos Artur sokkal készebb, de távolról sem oly invenciózus. Úriszobájának egy nagy üvegszekrény a legszerencsésebb darabja. E szoba bútorainak szövete a túlhalmozott aranyszövéstől fémszerű.

Gara Arnold porcelánra festett medaillonjai kedves apróságok. Leheletnyi finomságú rajzokban éli ki díszítő kedvét, tehetségét. A közönség mellészegődött, és egy szálig elkapkodta műhelyének egész termését.