Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 15. szám · / · Figyelő

Bálint Aladár: Groszmann Miksa

Tizenöt vörös lobogó, koszorúkkal roskadásig megrakott két fekete kocsi és néhány ezer ember állította meg múlt héten a körutak forgalmát. A villamosok peronjain idegesen fészkelődő emberek türelmetlenül szóltak le a hosszú sorokban elhúzódó munkásokhoz, hivatalnokokhoz: kit temetnek? - Groszmann Miksát!

A válasz után az arcok, melyik, milyen változatra idegződött, rövidebb, hosszabb pillanatokra megrándultak.

Aztán ismét elindultak a megállított kocsik, villamosok.

Egy darab történelmet temettünk el ezen a délután.

Ha a magyar proletárság küzdelme, szerepe, hivatása belekerül az új Magyarország utolsó húsz esztendeje történetének megírandó lapjaira, aminthogy embereket átformáló, tömegeket megmozgató orkán, de meg életrevalósága, köztudatba nyomulása jogán is feltétlenül belekerül, Groszmann Miksa neve kivételes helyet kap, nem sikkad el a kritika rostájának hálózatán. Személyisége, amilyen markáns, súlyos volt életében, ugyanazzal az éllel rajzolódik ki a múló idők egymásra boruló rétegein is.

Nevét a főrendiházi, képviselőházi naplókban, kézjegyét minisztériumok, közhivatalok, követségek aktáiban hiába keressük, a hatóságokhoz legfeljebb annyi a köze, hogy bíróságok különböző izgatásokért, királysértésért vádlottak padjára ültették, toloncházak, börtönök lajstromai őrizték meg nevét az utókor számára.

Életrajzi adatait a gothai almanach elfelejtette feljegyezni, ezt a mulasztást annak idején - Bánffy minisztersége alatt - készséggel pótolta a budapesti magyar királyi államrendőrség bűnügyi osztálya, ahol nagyobb nyomaték és a történelem számára dolgozó hitelesség kedvéért egyben le is fotografálta, sorszámmal látta el őt, beiktatta a társadalomra veszélyes gonosztevők albumába.

Elmúlt ez is.

Groszmann Miksa az ő negyvenegy esztendejével mégis belekerül, ősök híján, történelmi név nélkül a történelembe, és hogy belekerülhet, abban nagy része van az ő élete munkájának.

Ennek a munkának eredményét nem elszigetelt tettek, kiemelkedő események, élesen különváló jelek mutatják. Beletorkoll egész tömegek evolúciójába, kívülállók, az események jelentőségét, azok nyilvánosságra való jutásuk szerint értékelők, nem is bírják felmérni azokat az energiamennyiségeket, amelyek egy-egy ilyen verekedő egyéniség életformákat, erőviszonyokat átalakító tevékenységében felhasználódnak.

Hogy Magyarország gazdasági életét, az emberek morális felfogását és a politikának - egyelőre a frazeológiáját, a szociáldemokrata párt előrenyomulása, megerősödése mennyire megváltoztatta, azt bizonyítani felesleges.

Groszmann Miksa ott volt ennek az óriási emberőrlő munkának elején, az elsők között, a tűzvonalban, ott verekedett.

Verekedő két keze, amely annyi koponyába plántálta fölényes, gyilkos gúnnyal, haraggal átivódott ihletettségét, olykor bizony félresiklott, és ha eléje álltak, nem kerülte ki, összezúzta a rokongondolatok szerint igazodó bajtárs koponyáját is, de hát közülünk ki nem ejtett valaha sebet lelkedzett barátján?

Verekedett magáért a verekedésért, hatalmas ereje, éles dialektikája akkor ragyogott igazi fényében, mikor az ellene szegezett fegyvert veszedelmesen erős kezek szorongatták. Akkor buzgott, forrt ennek a kivételes emberpéldánynak óriási erőfeleslege a maga teljes bőségében.

Kvalitásait természetesen nem ismerhette egy olyan ország közönsége, melynek hírlapjai csak a törvényhozáson belül működő politikai pártok embereivel foglalkoznak, azok kisebb-nagyobb csatáit, erényeit, hibáit ismertetik unos-untiglan az illető újság pártállása szerint való megvilágításban.

Biztosra vettük, hogy arra az időre, mikor a munkásság parlamentbe küldheti szóvivő embereit, beküldi őt is. Benne remélték a szociáldemokrata párt legerősebb, legtemperamentumosabb parlamenti debatterét. De más missziót bíztak rá.

Groszmann Miksa már hat év óta nem politizált. Egyik vezető, irányító tisztviselője volt a beteg munkások ügyével foglalkozó országos intézményünknek. Derekasan megállta helyét itt is. Ez az intézmény éppen most éli legválságosabb napjait. Az ő halála, harcos készségének elpihenése olyan veszteség, hogy könnyen egymillió biztosított magyar munkás ügyének katasztrófáját is jelentheti.