Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 11. szám · / · Figyelő

Nagy Lajos: Laurids Bruun: Van Zanten boldog évei

Irodalmi feladatnak is exotikus: valamely Csendes-óceáni sziget exotikus világáról s vademberekről írni regényt. Laurids Bruunnak nemcsak a feladat exotikuma tetszett meg, hanem egy európai embernek vadak közepett bennszülött nővel való szerelmét megírni - ez igen alkalmas formául is kínálkozott a nemi élet némely jelenségeinek művészi ábrázolására.

Ali, a bennszülött nő, eleinte szerelmese, később a sziget intézményei szerint való felesége Van Zantennak, végtelenül bájos, egyszerű, igaz és tiszta ember, nem annyira naturalisztikusan megrajzolt alak, mint inkább az írónak - talán szándékain túl is - leghőbb áhításai szerint megálmodott. Úgy mondtam, hogy: az író szándékain túl, mert azt hiszem, hogy tudatosan Alit is csupán a valóság méretei és milyenségei szerint akarta megkonstruálni, úgy mint ahogyan a legsivárabb létezésnek is minden feltételét magukban hordják: Van Zanten és a mellékalakok.

Az írónak tehát mintegy nem sikerült Alit, a fő nőalakját nem-idealizálni és nem sikerült művét némely nyers tendencia szófogadó szolgájának alkotnia, bár valószínű, hogy inkább csak kacérkodik az efféle gondolatokkal:

"A vad nő úgy testi, mint szellemi fejlettség tekintetében magasabban áll a civilizált európai nőnél..."

"E nőknek köszönhetem, hogy most esténként nem csatangolhatok végig a boulevardon, ragyogó világosságban szemlélve a civilizált félvilág szemtelen játékát... dögvész arra a civilizációra, mely ilyen gyümölcsöt érlelt."

Csak kacérkodik ezekkel - a különben szimpla, de valamelyes előretörő világszemléletet mutató - gondolatokkal, a feladat, amelyet megcsinált: exotikus emberek világának művészi ábrázolása. Kitűnő stúdiummal szedte birtokába tárgyának teljes ismeretét - csodálatos, ha nem járt a megrajzolt vadak közt! - erős fantáziával álmodta meg a történések legapróbb részleteit, módszere a nemesen realisztikus megírás, a mindent elhitetésnek kiválóan szuggesztív erejével. A leírásai mindig, mint csupán a színteret vagy más szükséges tájékozódást megadók jelentkeznek, emellett azonban külön "alkotott" szépségek is, itt-ott meglepő ékességekkel, például igen szép hasonlatokkal, íme egy: "Időközönként láthatóvá lett az élő, vörösszínű koralltömeg. Olyan volt, mintha valami óriási, véres sebet szappanhabbal mosogatnának."

A téma bőségesen ad alkalmat a szexualitás nehezebben hozzáférhető részleteinek a megírására, az írót ezekben a részekben különösen jellemzi a nemes, tisztaszívű, tehát mindig esztétikus, mégis teljes művészi bátorság.

Laurids Bruun jeles és nemes stílusú író, a "Van Zanten boldog évei" szép olvasmány, nagyigényűek előtt azonban nyilvánvaló, hogy a téma, a miliő és a történet szinte felkínálólag rejtenek magukban oly magasrendű értékeket is, melyeket az enyhe kínálkozás alig-létezéséből csak Laurids Bruunnál nagyobb író varázsolhatott volna elevenekké.