Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 9. szám

Ignotus: A politika mögül

Szkutari... ez a név ismerős lehet azok előtt, kik figyelemmel tisztelték meg a balkáni háború kezdete óta itt leírt elmélkedéseket. Szkutari az egyik pont, ameddig, a baltisporti német-orosz megegyezés szerint, a balkáni szövetségesek lemehetnek, mindenesetre, akár el tudják venni a töröktől, akár nem. Mint a szerbnek Kumanovo, a montenegróinak Szkutari volt kilátásába téve, mindenesetre, hogy a két szerb ország mindenesetre kezet foghasson s összeérhessen Ausztria-Magyarország alatt, még ha a monarchia le is vonulna a szandzsákba, hogy ez összeérésnek közibe vesse magát. A monarchia nem vonult be sehová, a szerbek Kumanovónál is lejjebb mentek, Üszkübbe, a görögök meg felmentek Janinába - de éppen úgy, mint ahogy a bolgárok nem sajnáltak újabb, második kiadású háborút, hogy a Baltisport óta magukénak tekintett Drinápolyt birtokukba vehessék, a cernagorcok sem mondanak le a, mint Fehér megyében mondják, nekiksajnált Szkutariról, még ha igazán egész Európa fogna össze ellenük. De nem fog össze. Mért is tenné? Ami odalenn történik: az, amit Európa akart. Az utóbbi két emberöltő során kétszer módjában lett volna e monarchiának megosztoznia az orosszal a Balkánon. Nem tette, nem merte vagy nem akarta megtenni - most elrendezték a dolgát nélküle. Hidegen, tervszerűen, a hideg tervnek tudója és hajtója gyanánt a két hű szövetségessel: a némettel s az olasszal. A monarchiának eddig egyetlen kívánságát respektálták komolyan: az Albánia megmaradására vonatkozót. Ezt nem volt nehéz elérnie, mert ez a török-európai föld az, melyet a nagy hátmögötti (mármint a mi hátunk mögött való) megegyezés nem szánt oda senkinek, hanem meg akart volt kapni valami formában török souverainség alatt. Ez így is alakult - az Esszád pasa puccsa még a török souverainség formáját is ki fait accomplizza. S hogy Albániát Európa meghagyja, és Szkutaritól délre nem adja semmi szláv országnak, annak megvan a maga oka. Ez az ok: az olasz. Az olasz nem bánja Szkutarit, s ezért szívesen odaadja a derék apósnak, Miklós királynak, de lejjebb ott van Durazzo s kivált Vallona, az olasz Brindisivel közel szemben levő albán kikötő, ezt nem engedi az olasz senki másnak. Se osztrák szövetségesnek, se szláv apósnak, mert ő még elvár egy darabig azzal, s annak az alkalma lesésével, hogy Vallona megszállásával a brindisi-vallonai korláttal az Adriából olasz zárt tengert csináljon - de en attendant nem tűri, hogy Vallona megszállásával ezt a jövő tervét bárki is meghiúsítsa. Vagyis, egyszóval: a mi egyetlen eredményünket s ezt sem egyenes hasznunkat, csak elmaradt kárunkat: Albániát sem mi értük el igazában, hanem Olaszország, mert az olaszt respektálják, mert az olasz támaszkodhatik Németországra és miránk, s az Adrián számíthat oroszra, angolra és franciára - ellenben mi nem támaszkodhatunk se a németre, se az olaszra, s nincs pontja a világnak, ahol az orosz, a francia és az angol megalázni s kijátszani ne akarna, és, mint az ábra mutatja, ne tudna bennünket. A németnek semmi érdeke nincs abban, hogy mi a Balkán piacát őelőle elvegyük, vagy egyáltalában megerősödjünk belül s ne szoruljunk rá. Az olasznak semmi érdeke sincs abban, hogy szlávjainkkal elrendezkedve vele szemben sarkunkra állhassunk. Ellenben a hármas ententenak... de minek folytatni? egy egész világ közömbössége vagy rosszakarata fog bennünket körül, s hiábavaló volna most keresgélni, hogy mai külpolitikánk és külügyminiszterünk hol hibázott vagy nem hibázott el valamit. Legfeljebb azokért a felesleges megaláztatásokért lehet rá neheztelni, melyeket azzal idéz fejünkre, hogy mint egyszer rendre kimutattam, minden kényszerű fel-felsülésünk után presztízsféltő kétségbeeséssel rögtönözve konstruál valami újabb mondvacsinált követelést vagy föltételt, de már ebből nem engedünk-öt - s a végén, természetesen, ebből is engednünk kell, s ok nélkül játékba vetett presztízsünkből még egy rongy lefoszlik. Mindennek, ami velünk történt és történik, tulajdonkép a németek az okai, azzal, hogy politikánknak minden egyes fordulójánál cserbenhagytak bennünket. Ezt nem is igen tagadják, csak azt mondják ezzel szemben, hogy őket semmi szerződés nem kötelezi olyan politikáért való helytállásra, mely nem az ő érdekük, s melyet nem ők csináltak. A magunk politikáját végezzük el magunk - ők nem gátolnak meg bennünket benne. Éppúgy, mint ahogy Marokkóban meg ők nem vették rossz néven, hogy Ausztria-Magyarország nem sietett a bőrét őérettük vásárra vinni... Gottes Mühlen mahlen langsam. Szkutari: revanche Algecirasért.