Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 7. szám
Andante sentimentale
Koporsóm most tették le...
Most húzták fel eresztő kötelét,
Az első hant dobbanva hull fölébe,
Döng a másik... Aztán se hossza, vége,
Baráti kéz... és rögvető cseléd.
Már kész a domb... Már elhangzott a gyászdal,
Ott vezetik felcsukló zokogással
Mind, kik szerettek végső percemig...
A koszorukat sorra rámvetik,
A szalagokat elteregetik.
A sírásó is hazaindul lassan.
Magam maradtam.