Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 5. szám · / · Móricz Zsigmond: Sátán

Móricz Zsigmond: Sátán
Színdarab egy felvonásban
2. jelenet

(Volt, Az asszony)

Az asszony (belép, kackiás menyecske, hátrakötött fejjel): Üssön guta, megsült már a béles?

Zsuzsó: Üsse guta a maga bélesét, ihol e.

Az asszony: Lám csak, milyen szépen süle. Ezt bizony guta ne üsse, mert majd mit adok vendégjeimnek?

Zsuzsó: Tán uradnak, jó asszony!

Asszony (felkacag): Ettül ugyan szeme koppan! Majd ijeket csinálok rossz uramnak! Ott a kenyér, szalonna a kamorában, ha éhes.

Zsuzsó: Jól van, jó má... Pedig most is egész éccaka oda fárad a bátori vásárra. Úgy hittem, neki szánod ezt im.

Asszony: Ó, vén lúd. Éppen nekie. Alig várom, hogy hazulról lábát kihúzza egyszer. Esztendeje bárcsak egy napra sem hagyott magamra, mind csak itt üle szoknyámon. Keserves tél. Múlt farsangon eleget táncolék, most bezzeg éhesen kellett megérni az bőjtöst. Patvar is megunja, hogy mind csak az urát lássa az ember.

Zsuzsó: Jó asszony, nagy eszes vagy.

Asszony: Hallgass!

Zsuzsó: Mind az egész világ irégyel. Sokat irigységtül nehéz baj kifog, hogy neked jutott ilyen szerencse!

Asszony: Hallgass, ha mondom. Ej, hol vagyon már ez ember. Biz én mit se várok reája továbbat. Indulj, lódul, menj az tiszteleteshöz, mondd neki: azt izenem, vásárra ment az uram, alkonyatkor vacsorára szívesen látom! (Belép a gazda, aztán visszahúzódik, az ajtó nyitva marad, figyel.)

Zsuzsó: Ühm.

Asszony: Onnan eredj kántor uramhoz, mondjad nekie: vásárra ment az uram, jöjjön el éjfélbe, szívesen látom.

Zsuzsó: Mán jó.

Asszony: Onnan eredj szívem káplánhoz, mondd neki: vásárra ment uram, hajnalra eljöjjön, szívesen látom.

Zsuzsó: Osztán mit értsek ebbül?

Asszony: Semmit se érts, de mindent megtégy! (Fogja a tepsit, s beteszi a kályha melegítőjébe.) Egyik lábad ott, a másik itt. (Népdalt dúdol, egy vidám sort.)

Zsuzsó: Én löttem-i mán a Sátán követje!

Asszony: Lódulj.

Zsuzsó: Urad is itt lehet minden percenetbe, rajta fog várj, a készülődésen.

Asszony: Az én uramnak ellenző van a szemén, mint a négyesén. Szerelembül van az ellenzője, csak arra néz, amerre én akarom. Mint a befogott paripa. Indulj!

Zsuzsó: No jó, hát elmegyek, ha mind lelkemen szárad is, hogy ördögök jönnek érted.

Asszony (kifelé megy trillázva, népdalt): Sose búsulj te az én ördögömön. Ha kacsintást vetek nékie, az is úgy igazodik, ahogy kell. Csak menj, ahogy mondám! (El.)